Valami más…

                                                                                                                                                                                                                       „belső ragyogás…”

Valami más…

ez nem szerelem,
ez valami más…
egy magamnak írt,
belső vallomás –
annak, ki
bennem él.

kinek lényegéből született:
a szeretemből szeretem,
az érzésemből érzetem,
a kedveskedőn kedvelem,
a meghallom a dallamát,
pillantom a mosolyát…

simogató szívemben
belül elringatom,
halkan cirógatom
gyermeklelkű,
tiszta szemű,
őszinte valóm…
2025.05.08
kép forrása: Pixabay
Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

6
Megosztás
Megosztás

5 Responses

  1. „simogató szívemben
    belül elringatom,
    halkan cirógatom
    gyermeklelkű,
    tiszta szemű,
    őszinte valóm…”

    Csodálatosak a soraid, mint mindig. Jobb, ha magunkat ruházzuk fel szép ruhával, mint ha erre méltatlan emberrel tesszük ezt, akiben egykor csalódnunk kell.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita! Köszönöm szépen, mint mindig… mert olyan sok szépet írtál már nekem és kedveset… 🙂
      A külvilág nem tud az elvárások szerint működni. Én inkább az „ül a mag és vár” (nem elvár) szerint élek. Szeretettel, Zoé

  2. Zoé,
    külvilág ide vagy oda – benned él a poéta !
    Mint a jó szakács a fűszerekkel, úgy bánsz te is a verseidben a szavakkal, kifejezésekkel. Pontosan tudod, érzed, miből mennyit !
    🙂

    1. Kedves Erzsébet!
      valóban, a valómban valamiféle poétaszerűség is él. 🙂
      egy ideje (2023. óta) egyre gyakrabban kisüt valamit.
      mivel én többször kóstolok, lehet nem úgy érzem az ízeket, mint mások, de azért igyekszem…
      köszönöm szépen, Zoé

  3. Kedves Zoé!

    Csodálom azt a szép természeted, mely szerint „ül a mag és vár” (nem elvár) szerint élek. Gratulálok hozzá! Sajnos én más vagyok és mivel nem születtem színészi képességekkel, magam tudom csak adni az elvárásaimmal együtt. Legnagyobb elvárásaim magammal szemben vannak, másoktól annak csak néhány %-át várom el. Csak azok mellett tudok megmaradni, akiknek valamilyen szinten fontos vagyok. Ha nem, akkor elindulok egy másik úton, hátha a társamra akadok.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szerelem

Ha megtehetném nem haboznék, mindent, de mindent hátra hagynék. Nem késlekednék. Időmet arra nem vesztegetném, hogy felöltözzek, csak úgy pőrén, szégyen nélkül, attól nem tartva,

Teljes bejegyzés »

Tartása titkoknak

 Bennrekedt sóhajok súlyos terhe  nyomasztja tétova lelkem.   Néma szám, zár, lakat,  ajtaján súlyos titkoknak.  Ha szólni merészelnék,  szavam szegnék, szám betömnék,  s végezném börtön sötét mélyén,  fejemet hajtva, csupán földre vetett,  maroknyi szalmára.     Ezért aztán mindent meggondolva,  nem szólok,

Teljes bejegyzés »

Varjak a hóban(Érkezik a tél)

Az út szélén őrként álló, az erős szélben   siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok,  fenyegető árnyak a félhomályban,  éjsötét fekete varjak gubbasztanak,  fagyosan-fázva.  Sötétlőn fénylő tollukon megcsillan,  búcsút int az alkonyat.    Felettük fenn az égen,   sűrű sötét felhők

Teljes bejegyzés »

Bárányvers

* Fekete bárány – suttogták Fekete bárány – harsogták Fekete bárány – aláztak Fekete bárány – becsaptak Fekete bárány – elestem Fekete bárány – felkeltem

Teljes bejegyzés »

keserűségarány

– Múltkor kérdezte, hogy gondoltam-e öngyilkosságra… és tényleg! Nem is rossz ötlet. Esetleg tudna javasolni valami biztos módszert, ami fájdalom mentes? Vagy tudna segíteni valami

Teljes bejegyzés »