Számodra halhatatlan

Számodra halhatatlan…

Számodra halhatatlan leszek, a holnap Emlékéből nem tűnök soha,
Halvány képben élek tovább, s belátod,
Te voltál ostoba.
Ki nem nyújtott kezet akkor, mikor hullámok taroltak,
S vergődő hajómra a felhők villámokat szórtak.

Nem értetted, nem láttad, hogy érted indultam el,
Hogy vad cápák és viharok közt a te partod érjem el.
Elhoztalak volna onnan, hol a célig sosem érsz el,
Hol senki nem látja, amikor két szemedből vérzel.

Én mentem csak érted a dacoló tengeren, Miközben vitorla kötele sebezte tenyerem.
Csak álltál a túlparton, figyelted, ahogy zátonyra futok,
Nem érdekelt, hogy a hullámokból ki majd hogy jutok.

S míg a kötelemre egy új csomót kötöttem,
Te csak odébbálltál, felnéztem megtörten.
Ekkor irányt váltott a szél, hajómat már Visszafele fújta,
Szakadt vitorlámat a remény erejével sújtja.

S te megfordultál, de már nem láttál sehol,
Lelked sebek marják, elmédben száz kérdés tarol.
Nem tudtad, hogy partot értem, vagy elragadt a mélység?
Lelkedben ott maradok, mint elmédben a kétség.

Azt megadta az élet, hogy számodra halhatatlan legyek,
Ott leszek minden gondolatban, utad bármerre is vezet.
Te nem tudod, de én mára új szárnyakat kaptam,
Mert elkapott a szélistennő, mikor zuhanni akartam…

Adorjányi Erzsébet
Author: Adorjányi Erzsébet

Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Csak álltál a túlparton, figyelted, ahogy zátonyra futok,
    Nem érdekelt, hogy a hullámokból ki majd hogy jutok.ˇ”

    Ez egy reménytelen szerelem, melyet bármilye nehéz is el kell engedni.

    Szeretettel: Rita

    1. Köszönöm hozzászólásod, de ez egy olyan barátról íródott, akiért bármit megtettünk volna, de őt nem érdekelte semmi… amúgy csak fantázia szüleménye, viszont bárki érvényesülhet vele.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »