Maradtál!

Maradtál!

Maradtál. És lassan ránk esteledet, a tűzön pattog a fa, árasztja, önti ránk a meleget.
Lángocskák sejtelmes táncot lejtve megvilágítják, kedves arcodat, bájos testedet.

Nézlek! Vágyakozva fedezem fel, elbűvölő lényedet, mikor csillogóan nevető szemeidet, rám veted, elveszek.
Mosoly az arcodon, halk kacaj bújik elő ajkaid közül, szinte fogható a béke és szeretet.

Átkarolsz, rám fordulsz, simogatva, bújva, ajkaink keresik egymást, varázslatos csókban össze tapadnak.
Cinege még az ablakon ugrál, testünk érzékien megremeg, vad vágyak minket magukkal ragadnak.

Az örökkévalóság örvényében megsemmisülünk, végtelen minden, nem számít idő sem tér.
Testünk és lelkünk egyesült, csókok közt miben vérünk forr, szívünk búgja nehogy elengedjél.

Átkarolsz, rám fordulsz, simogatva, bújva, ajkaink keresik egymást, varázslatos csókban össze tapadnak.
Cinege még az ablakon ugrál, testünk érzékien megremeg, vad vágyak minket magukkal ragadnak.

Az örökkévalóság örvényében megsemmisülünk, végtelen minden, nem számít idő sem tér.
Testünk és lelkünk egyesült, csókok közt miben vérünk forr, szívünk búgja nehogy elengedjél.

2025.10.27.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 22-szeres állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. ˇ”rám fordulsz, simogatva, bújva, ajkaink keresik egymást, varázslatos csókban össze tapadnak.” Nagyon szép erotikus soraid tetszéssel olvastam. Jó, ha valaki ilyen őszinte és tiszta érzelemmel fordul a párjához.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »
Prózák
Havasi Erika

Csabi, a vízicsiga

CSABI, A VÍZICSIGA Még nagyon kicsi volt, pont akkora, mint a kisujjamon a köröm, amikor hozzám került. A 6 éves kisfiamtól kaptam ajándékba szülinapomra. Volt

Teljes bejegyzés »