RESTART

Itt vagyok. Nem is tudom pontosan hol. Fázni nem fázom, éhséget sem érzek. Azt sem tudom, hogy sötét van-e vagy világos. Fülsüketítő csend van. Valahogy mégsem vagyok jól.
Nem tudom miért. Csak érzem, hogy nem. Nem megyek, nem állok, de nem is fekszem. Fáradt sem vagyok. Nincs nálam semmi. Csak az emlékeimet hoztam magammal és csak a gondolataim az enyémek. Mégis azt érzem valaki van itt. Nem szól, csak van. Azt sem tudom mennyi idő telt el amióta idekerültem. Olyan, mintha idő sem lenne. Semmi nem utal rá. Hogy félek-e? Azt hiszem igen. De nem attól, akit itt sejtek magam mellett. Sokkal inkább attól, hogy magam maradtam a gondolataimmal. Félek, mégsem tudom megfogni még saját kezemet sem. Nem tudok félelmemben és idegességemben matatni, mert csak a semmi van. Egy dolog talán mégis akad, amiből arra következtetek, hogy a semmin kívül talán még idő is van. A gondolataim egymás után következnek. Így ami az imént volt az korábban volt, s a most az most van, így tehát az idő az van. Az előbb még féltem, s most mintha ösztönösen bizakodni kezdenék. Bízni abba a valakibe, aki itt van. Olyan, mintha az emlékeim neki kezdenének mesélni. Folyton jönnek, zúdulnak az emlékek, mint a kinyitott zsilipen az ár, egymásba csapva ömlenek. S olyan tiszták akár a jéghideg hegyi patak. Nincs bennük vicc, fájdalom vagy hazugság. Minden úgy jön, ahogy volt. Tisztán és egyszerűen. Megnyugtató ez a tisztaság, sőt mi több: hívogató. Mégis van benne valami mély fojtó érzés. Bánt, hogy túl tiszták. Fojtogat az a szenny, ami rajtuk volt. Szégyenlem, mert ezeket én tapasztottam rájuk keletkezésük folyamán. Pillanatnyi jó érzésért, vagy más hiábavaló dologért. Most viszont nincs más lehetőség, csak a kristálytiszta emlékekkel találkozni. Nincs más dolog, és nincs más kifogás, ok, ember, vagy program. Nincsenek magyarázatok, nézőpontok. Nincs más opció, nem lehet kimenni. Nyomaszt a sok sallang, de vonz a tisztaság. Nem érzem a teret, de mégis mintha egyre messzebbre kerülnék. Lassulnak az özönlő emlékek. Hogy elvágyok-e innen? Egyre kevésbé. Hogy jó-e itt? Egyre jobb. Csupán a sok szenny bánt, ami körülvesz. Azt érzem, hogy minden erőmmel pucolnom kellene, mert minden parányi sallang fájdalmasan fojtogat. De nem tehetem meg. Mert egy dolog van: a semmi és egy valaki, aki nem szól, nem kérdez, csak figyel.
Aztán egy élesen hasító fénycsík közeledik és egy ütés. Újra érzek! Az időn túl újra van tér is és égő fájdalom. Elfutni nem tudok, üvölteni….miért? Emberarcok érkeznek fölém, mögöttük, mint glória az éles fénycsík. Restart. Fázni kezdek, és remegek. Elment a csend, kitúrta a zaj. Az óra hallhatóan ketyeg és a kezemmel elkaptam valami hideg fémet. Van tér és van idő. És én is vagyok, csak másképp. Nincs nálam semmi, csak az eleven emlékeim a vonzó kristálytisztaságról és vágyódom vissza. De újra itt vagyok, ahol még pucolhatom a sallangot.
Kaptam még egy esélyt.
Csatlós Melinda
Author: Csatlós Melinda

1990 Luca-napján születtem. Gyermekkoromat a festői Bakonyjákón töltöttem. A természet közelsége, a falusi élet csendje meghatározó volt számomra. Gyerekként még megtapasztalhattam egy eltünőben lévő világ apró csodáit. Már gyerekként is vonzódtam az irodalomhoz és a művészetekhez – szerettem figyelni az embereket, hallgatni a történeteiket. Középiskolai éveimet egy zeneművészeti szakközépiskolában töltöttem, ahol klasszikus és népi klarinétot tanultam. Itt ismerkedtem meg a magyar népzene és néprajz mélyebb világával, ami később nagy hatással volt írásaimra. így születtek meg első történeteim. A néprajz iránti lelkesedésem arra ösztönzött, hogy mélyebben megismerjem szülőfalum hagyományait. Népi vallásosság és szakrális emlékek témában végeztem gyűjtést Bakonyjákón, amelyet később országos versenyen is díjaztak. 2012-ben jelent meg „Egy tucat bakonyi betyármese” című mesekönyvem. 2013-ban pedig a felnőtteket szólitottam meg: ,,Történetek a faluból’’ cimű, néprajzi témájú novelláskötetemmel. A pedagógia mindig közel állt hozzám, így tanítói és tanári diplomát szereztem. A néprajz és a tanítás iránti szeretetem később találkozott, és ennek eredményeként született meg a „Több tucat feladat bakonyi betyármesékhez” című szövegértési gyűjteményem. Életem során több nagyvárosban is éltem, mégis mindig hazahúzott a szívem. 2024-ben férjemmel és két kisfiunkkal visszatértünk Bakonyjákóra, ahol végre igazán otthonra találtunk. Hosszú évek után itt tudtam újra irni. Mindig is lenyűgözött a teremtett világ szépsége, a természet változásai...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Száz szavas novellák I.

Időnként kapok novella kihívásokat szerző kollégáktól. A feladat megadott témáról írni történetet száz szóban – se több, se kevesebb. Az alábbi három írás ilyen kihívásra

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Halottak napja

A lombok közt a fák ölén, hová világ zaja el nem ér, hol örök csend hangja zenél, ott fogad minket a végső cél. Mind elmegyünk

Teljes bejegyzés »
Versek
Petes H. László

Rebbenés

  Rebbenés   Megrebben keltemben Mit tettem Lelkemben. Egyszer csak Leszel nyak, Váll, ajak Sugallat, Szerelmes Gondolat -örökkön-   Author: Petes H. László Petes László

Teljes bejegyzés »

Temetőben

Délutánba hajlik a novemberi táj, Elmegyek oda, ahol emlékezni fáj. Csend lobog  mohos kereszteken, Vadszőlő fut végig kőkerítéseken. Fejfákon olvashatatlan nevek: Itt nyugszanak bús tömegek.

Teljes bejegyzés »
Versek
Irha Adrienn

Álom

Éjjel csillagos ég alatt alszik el egy kisleány, Kisleány, ki álmodozik forró nyári éjszakán, Álmodik ő pillangóról virágos rét közepén, Pillangóról, ki átrepíti álomország tengerén.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Csatlós Melinda

RESTART

Itt vagyok. Nem is tudom pontosan hol. Fázni nem fázom, éhséget sem érzek. Azt sem tudom, hogy sötét van-e vagy világos. Fülsüketítő csend van. Valahogy

Teljes bejegyzés »