A lombok közt a fák ölén,
hová világ zaja el nem ér,
hol örök csend hangja zenél,
ott fogad minket a végső cél.
Mind elmegyünk titkos útra,
pihenni földanya karjába,
a nyugalom otthonába,
s nem tekintünk vissza a múltra.
Hol nincs kudarc és nincs siker,
nem ér el sem bánat, sem öröm,
ahol nem látsz át a ködön,
lám ott rád már senki sem figyel.
Gyertyát gyújt az emlékezet,
lengedez szeretetnek fénye,
és árnyak úsznak a légben,
nincs kérdőjel, pont az ékezet.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
