Edit könyve   5.rész „B” változat

Délelőtt ért a gép Budapestre, az apám értem jött. Úgy megfiatalodott, hogy alig ismertem rá. Arca kisimult, szinte ragyogott.

Elmondta, hogy itthon minden rendben van, a nagynéném süt-főz, hogy egyek végre egy normális ételt a sok ázsiai katyvasz után. Ja, mellesleg hozzánk költözött, már árulja a házát. Ha nekem megfelel, akkor átköltözhetek oda a gyerekekkel, majd felújíttatjuk.

Nagyon örültem a hírnek, biztosítottam, hogy semmi kivetnivalót nem találok benne. Anyut nem hozzuk azzal vissza, ha boldogtalanok vagyunk.

A gyerekeket aznap nem vitték oviba, otthon vártak. Egyszerre ugrottak a nyakamba.

Miután megebédeltünk, már alig tudtam nyitva tartani a szemem, a szobám felé indulva még elért az agyamig az utasítás:

Holnap délelőtt tízre állítsd be a telefonod. A Növényellenőrző Állomásról jönnek mintát venni a napraforgóból. Már mindet learattuk, idén rekordtermés volt.

Másnap frissen, fitten ébredtem, a reggeli rutin után belenéztem a tükörbe, egész elfogadhatóan néztem ki.

A növényellenőr megérkezett, évek óta jár hozzánk, de még sose néztem meg rendesen. Nem rossz, gondoltam, egész jó kiállású, gyűrűt nem hord, csak ne lenne olyan búskomor ábrázata.

Elmentem vele a magtárba, több helyről vett mintát, egy teleszkópos kis lapáttal a hatalmas domb belsejéből is húzott egy maréknyit.

Hirtelen ötlettől vezérelve elhívtam a lakásunkba, igyon meg egy kávét, és kóstolja meg a nagynénénk csodasütijét.

Kicsit kérette magát, de eljött. Kávézgattunk, megkérdezte, hogy lehet, hogy ilyen természetes barna színem van, látszik, hogy nem szoláriumban szereztem. Beszámoltam neki a Thaiföldön tett nyaralásomról, közelebb húztam hozzá a székem, hogy a telefonon meg tudjam mutatni a képeket.

A füle tövéig elpirult, amikor a homlokom „véletlenül” az övéhez ért. Lapozgattam neki, egyre közelebb húzódva. Dadogva megszólalt:

• Editke, én már olyan régen szeretném megkérdezni: nem jönne el velem színházba? Bérletem van a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház páholyában. Általában rokonokat szoktam magammal vinni, de szombaton senki nem fog ráérni. Eljöhetek magáért?
• Hát persze Ádám, miért ne. Alig várom.

A darab, amit megnéztünk, feledhető volt, de Ádám savanyú arca egyre mosolygósabbra változott, egészen jóképű lett.

A szünetben elmesélte, hogy már egy éve ért véget a házassága, és nehezen szánta rá magát az újra kezdésre. Gyereke nincs, már nem is szeretne.  Szereti ugyan a gyerekeket, de negyvenkét éves, már nem bírná az éjjeli felsírásokat, a fogzással járó nyűglődést. Inkább nevelne nagyobbakat, akikkel már lehet kommunikálni.

Amikor hazavitt, a kocsiban közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Teljesen rendben volt, jól csókolt, kellemes  volt az illata, de úgy döntöttem, nem hívom be. Első randin elégedjen meg ennyivel.

Azóta két év telt el. A nagynénémtől közösen vettük meg a házat, együtt újítottuk fel. A gyerekeimmel megszerették egymást.

A Bibliában egyik kedvenc részem Eszter könyve.

Eszter az ókorban élt, ma úgy mondanánk, halmozottan hátrányos helyzetű volt.

Kisebbségi, árva, nevelőszülőknél nőtt fel. Mégis, bátorsággal, szexuális kisugárzással  a birodalom királynéja lett. Urára akkora befolyással bírt, hogy megmentette népét a kiirtástól.

Az én történetem Edit könyve. Én nem vittem olyan sokra, mint Eszter, de olyan boldog vagyok, hogy nem adnám oda három királyságért.

Author: Kertész Vali

Kertész Vali vagyok, 1961-ben születtem Ricsén, azóta is itt élek. 2023-ban jelent meg első novellám, a Kendvenc ételem története című antológiában Búcsú címmel. Azóta többször szerepeltek verseim, novelláim különböző válogatásokban. Eddig a családdal, a az anyagiak előteremtésével voltam elfoglalva, most végre eljutottam az önmegvalósításhoz. Remélem, maradt még rá időm. Nem fantázialényekkel, hanem valódi hús-vér emberekkel foglalkozom, szereplőim akár lehetnének a szomszédjaim vagy a barátaim is, de természetesen kitalált személyek. Napjainkban, vagy a közelmúltban élnek. Mégis érdekesek lehetnek az olvasó számára. Szándékaim szerint van bennük valami, ami az átlagtól eltérő, a történetük általában keserédes.