Megdöbbenve nézem a franciaországi és olaszországi zavargásokról készült tudósításokat. és Le Clézio általam nemrég olvasott könyve jut az eszembe.
Az író egy illegális bevándorló, Laila szemszögéből mutatja be azt az oldalt, amit mi nem látunk. A főhősnő azt sem tudja pontosan, mikor született. Talán hat éves volt, amikor elrabolták és eladták. Szerencséje volt, mert egy idős asszonyhoz került kiscselédnek. A fogadott nagymamája jól bánt vele, „csak” a fia akarta megerőszakolni. A néni továbbadta szerény tudását a kislánynak, halála után megszökött, és egy bordélyházban folytatódott az oktatása. Az örömlányok kifutója, bevásárlója lett. Néha lopott is az üzletekben. Pár évnyi munka, spórolás után összegyűlt annyi pénze, hogy az ígéret földjére, Franciaországba szökjön. Simán bejutott teherautón, áru között, papírok nélkül.
Aki azt hiszi, hogy mi európaiak mind angyalok vagyunk, az nem ebben a világban él.
Itt ugyanúgy nyomorog, vagy még jobban, mint odahaza, pedig ő kivételesen intelligens, és az itt hivatalosan tartózkodó egyetemistáktól is sokat tanul autodidakta módon.
A bevándorlókra külön illegális iparág épül Franciaországban. Szállásadók, munkaadók feketén.
Sportoló egyesületbe felvétele feketén.
Itt is szexuális zaklatás áldozatává válik a hősnőnk, csak itt jólszituált hölgy a zaklató.
Végül születési okmányokhoz és zöldkártyához jut, eljut az USA-ba.
Egy kocsmában kiszolgál, leül a zongorához, játszik és énekel. Egy lemezkiadó meghallja, szerződteti, de akkorra már annyira belefásul a viszontagságokba, hogy nincs türelme a lemezfelvételhez, lelép.
Nem tud élni a lehetőségekkel, amik beleütköznek, mint egy buldózer, mert gyökerét vesztett, hitét vesztett, magányos.
Visszatér a sivatagba, ahonnan elindult.
Nem tudom, LE Clézió honnan vette az ismereteit, de nyilván utánajárt, hogy miként élnek az ide menekülő emberek, hiszen minden író tájékozódik a témájában, ő pedig nem véletlenül kapott irodalmi Nobel-díjat.
Sok mindent tovább lehet gondolni a könyv kapcsán. Vajon én mit tennék, ha nagyhatalmú politikus lennék?
Author: Kertész Vali
Kertész Vali vagyok, 1961-ben születtem Ricsén, azóta is itt élek. 2023-ban jelent meg első novellám, a Kendvenc ételem története című antológiában Búcsú címmel. Azóta többször szerepeltek verseim, novelláim különböző válogatásokban. Eddig a családdal, a az anyagiak előteremtésével voltam elfoglalva, most végre eljutottam az önmegvalósításhoz. Remélem, maradt még rá időm. Nem fantázialényekkel, hanem valódi hús-vér emberekkel foglalkozom, szereplőim akár lehetnének a szomszédjaim vagy a barátaim is, de természetesen kitalált személyek. Napjainkban, vagy a közelmúltban élnek. Mégis érdekesek lehetnek az olvasó számára. Szándékaim szerint van bennük valami, ami az átlagtól eltérő, a történetük általában keserédes.