irodalmiradioirodalmiradio

irodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradio

Pecze István
Author: Pecze István

1989. december 15-én születtem Kazincbarcikán. Aggteleken élek, itt jártam általános iskolába, gimnáziumi éveimet szülővárosomban töltöttem. A versíráson kívül más művészeti ágak is foglalkoztatnak. Rajzolok, festek, a zene pedig kihagyhatatlan része a mindennapjaimnak. Édesapám is festett, Pecze Imre, illetve nővérem végzett festő restaurátor. Szeretek olvasni, illetve nyelveket tanulni, nyilván ez is közrejátszik az írásban. Ezt a vonalat anyai ágról kaptam, hiszen anyukám orosz tanár végzettséggel rendelkezik. Már kisgyermekkoromban is írtam verseket, ezeket a család meg is őrizte tudtom nélkül. Igazából ahogyan sok embernél olvastam itt a blogjaikban, az érzéseim feldolgozása miatt kezdtem el írni. Aztán az idő folyamán a versek nyelvezete, szerkezete, mondanivalója változott, fejlődött. Érdekes visszaolvasni, akár egy naplóban, mi foglalkoztatott tíz éve. Verseim témája változó, nagy része lelki vívódásokat ölel fel, ma már egyre több a társadalomkritika is. De a természet is sokszor inspirál. Az Irodalmi Rádióval való kapcsolatomat Lovass Adél alkotótársamnak köszönhetem, amit ezúton is nagyon köszönök neki. Örömteli volt, hogy első pályázatom nyertesnek bizonyult. Így a „Virgonc” című versemmel bekerültem a „Vidám versek” című antológiába. Köszönöm ezt a lehetőséget is, mely nem csak nekem szerzett nagy örömöt környezetemben.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Verseim

Menedék Feledés Jobb érzés Ó, én félénk   Kitalál S kitálal Megadás Feladás?   Lehetetlen Verhetetlen Szerethető Megmenthető   Örömteli Öltözteti Rímmel S szívvel  

Teljes bejegyzés »

Gyerekrajz

Azt mondod, amin ülünk, Aladdin szőnyege: a felhők fölött szállunk, és varázsolunk, de te közben rajzolsz, s én – hogy ne unatkozzam -, hogy mit,

Teljes bejegyzés »

Egy szép éjszakám

Ágyam fölött óra mutatója lassankint kattan, S éppen csak nincsen még mély vágyainak álmaiban. Vánszorog hosszú percet, majd egy végtelen órácskát, S imígyen csordogálva kúszik

Teljes bejegyzés »

Alkotók

Vagyunk itt mi oly sokan eme hatalmas világon, S szemünkkel szemlélődünk nékünk igaz valóságon, Dobban százat, ezret, akár minden másnak, a szívünk, S gyakran kedvteli,

Teljes bejegyzés »

Lelkem a természetben

Sápadt porladozó kavics folyam útjának mentén Illatos, selymes tulipánok, élénk, vörös rózsák, S mint védelmező szülő magas égbe emelkedvén Dús lombokkal nyújtanak hűs menedéket a

Teljes bejegyzés »