Édesanyám.
Mellkasom könnyedsége fölrepít,
Mikor karjaid biztonsága közre hív.
Kinek szíve dobbanásából lettem én,
S egy dolog van, amit állandóan szeretnék.
Édesanyám.
Csak nevess, nevess és nevess,
Úgy az egész világ nevet.
És ne sírj többet értem,
Én mindig itt leszek Néked.
Édesanyám.
A szavaim őszinték és súlyosak.
Gyakorlom használatát, néha túl sokat.
De ezt az egyet engedd meg,
Hogy kimondjam, hogy szeretlek.
És Édesanyám.
Még ha dacolok is magammal,
Sosem hagylak magadra,
Tudd, én mindig fogom a kezedet,
Ahogy Te is mindig engemet.
2025.10.26.
Author: Szebeni Zsófia
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.
