Állatkerti séta/Szójáték

Ott van erős fény, ahol nap.
Sétáljunk egy nagyot holnap!
Csapat buszon, ni, ücsörög.
Falu neve éppen Csörög.
-Add át néninek a helyet!-
Nevetgélnek csak ahelyett.
Leült minden idős, ki állt!
-Megérkeztünk! -Péter kiált.
-Állatkertben, jé, antilop!-
Milyen szégyen!  Kis Anti lop.
-Gyerekem, te ebugatta!-
Közben többit eb ugatta.
Kis csoportom szépen együtt.
Ordítás.Egy gáncsol, egy üt.
Nincs baj. Tanárnő csak nagyít.
Nem bántották ők a nagyit.
Nem hiszem el, Imi füstöl.
-Nem tudod te, hogy a füst öl?-
A ketrecben egy borz alom.
Hogy néznek ki, egy borzalom!
-E jószágot nem ismerem.
Simogatni nem is merem.-
Pistike is beleborzad,
Pacsit neki egy kis borz ad.
Antikám rám csúnyán tekint.
-Büntetésből maradj te kint!
-Kinn maradtál volna akár,
Nem lenne most oly nagy a kár!
Karám mellett nőtt áfonya.
A kerítést hogy átfonja!
Egy kislány szól:-Fáj a karom!
-Ezt a cirkuszt nem akarom.-
Kinéz Bélusnak is bírság.
Kezében maradt egy birs ág.
Sanyi szédül. -Vizet ittál?-
Nézd már! Egy nagy szarvas itt áll.
Gyerek ni csak úgy elképed!
-Barátocskám, hordd el képed!-
Lassan elköszön a nap ám
-Mit rosszalkodsz megint, apám?-
Újfent bunyó.:-Na ,üss, tökös!-
Elsuhan fenn egy üstökös.
Ordítok már. Ebből elég!
Égen közben csóva elég.
Karcsika  egy padra felül.
Nem látja mily mocskos felül!
-Megyünk haza? – Zsolt puhatol.
A kezében egy puha toll!
Lackó gyanús. Hogy ácsorog!
Jaj, Istenem, már, á…, csorog!
Többet nem jön ide, ez sok.
Kerülgeti mindjárt egy sokk.
Végén tanárnő értékel.
Minimumot sem érték el.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A CSÚCSON

Mielőtt bezárnám kis szobánk ajtaját, még egy utolsó pillantást vetek rá: igaz, az ágyakat nem vetettük be, de az asztalon semmi fontosat nem hagytunk. Végre

Teljes bejegyzés »

Kilakoltatás

– Kinyitni!   Ádám riadtan kapta fel a fejét és kinézett az ablakon. Egy ismeretlen, kékes fekete kabátot viselő férfi állt odakint és határozottan kopogott

Teljes bejegyzés »

Darabra

Nem tudni Nappal van-e még Vagy már éjjel Melyik hét Melyik napja Zúg a neon De magunkba fojtott üvöltésünket Nem hallja senki Csupán számon tart

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Látod-e

Benne látod-e a viruló rózsában, az érlelő búzában, a kenyérben és a forrásban, az ég tiszta kékjében, a virágok tarka színében, napkeltében és napnyugtában? Hallod-e

Teljes bejegyzés »

A bizalom

A bizalom A bizalom nem porcelán. A porcelánt össze lehet ragasztani. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és

Teljes bejegyzés »