Ötvenkilenc éves vagyok

Ötvenkilenc éves lettem.
Mostantól ám mindent szabad!

Mindent, mihez kedvem szottyan,

Mert az idő hopp hogy szalad!

Perdülhetek bárhol táncra.
A kertben vagy utcán,…téren.
Barátnőkkel találkozom
Akár,…akár minden héten.
Nemet könnyen mondhatok én.
Nincs ám kényszer. Megyek, megyek.
Teszek én rá, mit szólnak majd!
Fő, hogy magam ura legyek!
Lehet gatyám térdén szakadt.
Kit érdekel, ha hümmögnek.
Rúzsos a szám, élénk piros?
Kacagok csak, ha dünnyögnek.
Nem leszek én öreganyám!
Hajamat is bizony festem.
Rendszeresen izgek-mozgok,
Hajolgatok, edzem testem.
Szarkalábak de tetszenek!
Idővel nem hadakozom.
-Az bölcsesség barázdái.-
Aki beszól, hanyagolom.
Nem pazarlom drága percem,
Arra, aki, jaj, lemerít,
Aki engem, erőszakkal
Korlátokkal csak bekerít.
59 éves vagyok.
A pozitív erő csábít.
Ott tartok én, nekem már csak
A boldogság, derű számít.
Fogadjatok így el, kérem!
Nem kell engem már nevelni.
Csak, csak  hagyni nyugalomban,
Egyszerűen csak szeretni.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Rendszeresen izgek-mozgok,
    Hajolgatok, edzem testem.”

    Én is, pedig már nyolcvan vagyok. Az elsőszülött gyermekem egyidős Veled. Szeretettel gratulálok! Legyél mindig vidám és önfeledt!

    Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az angol édes vonzata

Angolul tanulni mindig nagyon jó, Csak mindennap egy kicsit fárasztó. Könnyen megy azonban a tanulás, Ha Te foglalod a helyet, s nem más.   Csak

Teljes bejegyzés »

Autista vagyok!

Autista vagyok, az érintésre vágyom S közben kívánom, hogy ennyire ne fájjon az, hogy az előbb megfogtad a kezem. Gyere közel hozzám, de hagyjad meg

Teljes bejegyzés »

Alliteráció

Vígan vergődök vörös, vén vérben, Sajátom-e? Sajnos sejtelmem sincsen, halványodik, haldoklik hiú hitem, Magamra maradok, megiszom mérgem. Author: Machó Bese Géza Machó Bese Géza vagyok

Teljes bejegyzés »

Lemorzsolódás

Sajgón kapkodom már a levegőt, Nem bírom, a zsarnok Emeberevőt, Pislákolnak már a vén csillagok, Velük együtt én végleg kialszok, Zilálva én szerteszét pillantok, Valótlanná

Teljes bejegyzés »