Az angyalom itt hagyott
Nem találom sehol
Keresem a lelkemben
Keresem a Mindenben
De hallgat, mint egy halott
Itt maradtam
Magam vagyok
Nem kísér többé
Nem véd meg
Fénye lelkemben nem ragyog
Meleg szárnya nem takar be
Nem érzi többé bánatom
Nem hív
Nem vár
Nincs ünnep,
Ha elém kerül utamon
Hiánya fáj
Lelkem szakadt
Hiányzik belőle egy darab
Egy démon kiharapta:
Én etettem, teremtettem
Lehet, hogy én magam vagyok…
Nem hittem, hogy elveszíthetem
-Hisz’ hozzám tartozik-
A részem és az egészem
Földön innen és túl az égen
De csak itt hagyott
Nincs több jel
Nincs több tánc
Csak néhány ködös álom
Hiába esik az eső
A lelkem fürdető
Bánatot elverő
Hiába érzem az illatot…
Nincs varázslat
Nincs titkos jel
Csak én vagyok
És a démonok
Author: Dolnegó Szilvia
Az írás számomra terápiás eszköz, általa kerülök közelebb önmagamhoz. Olyan gondolatokat és érzéseket tudok papírra vetni, amiket szóban sohasem tudnék megfogalmazni és amikről legtöbbször tudomásom sem volt, de a toll és a papír által kigurulnak belőlem. Segít feldolgozni a gyerekkori és családi traumákat, a sématerápiás felismeréseimet, önismeretet gyakorlok általa.
