Ha tudhattam volna,
Hogy az utolsó csókunk ott van,
Ahol felszálltam a vonatra,
Kettőnk emlékét otthagyva;
Akkor is elmentem volna.
A meleg karjaid ölelése
Nem az emlékünk feledése.
Bármikor karjaidba borulhatnék,
Vagy válladra omolhatnék.
De akkor is elmentem volna.
Hiszem, emlékünk örök,
S nem veszik el az öröm
Amire veled rátaláltam,
Mik még fájhatnának.
Én akkor is elmentem volna.
Ó Édesem, én mindig itt leszek.
Még akkor is, ha mennem kellene.
Csak egyszer keress meg újra,
Hogy legalább lezárjuk a múltat.
Mert én akkor is elmentem volna.
2025.11.08.
Author: Szebeni Zsófia
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.
2 Responses
Szép vallomásod tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm a véleményét, megtisztelő!
Szeretettel: Szebeni Zsófi