Karácsonyi álom

Ó Uram! Kérlek hagyd meg még, hogy aludjam álmomat,

gyermekkori csoda szép, családi karácsonyomat.

Lássam édesanyám szeretetteljes tekintetét,

szívének minden melegét és lelke békességét.

És aki titokban faragta a fát a tartóba,

hogy lehessen az reggelre gyermekinek nagy csoda.

Mikor kinyitottuk a szemünk azt hittük álmodunk,

egyetlen szobánkban mi lám mind oly gazdagok voltunk.

Táncot járt a tűz a kályhában, s duruzsolt valamit,

ám de mi, mint gyerekek, tudni véltük azt is, hogy mit.

Politúrozott szekrényen a lángnyelvek táncoltak,

ablakokon jégvirágból csoda szép rózsák nyíltak.

Orromban érzem a fenyő és a gyertyák illatát,

és csillagszóró fénye kápráztatta el a szobát.

Édesapánk a szájharmonikáját elővette,

hogy a karácsonyi dalaink azzal kísérhesse.

Mi mindannyian az Isten Szent Fiát ünnepeltük,

tekintetünket szívünkkel a menny felé emeltük.

Pihe-puha hótakaró borított be már mindent,

fehérbe öltözött a szívünk, s imádta az Istent.

Felébresztettél Uram, messze szállt az édes álom,

hol van már a réges-régi gyermeki karácsonyom?

Fogd a kezem, vezess el oda, hol zeng a hozsanna,

vágyom Veled lenni híveiddel a templomodba.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

2
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. Kedves Rita, jó volt olvasni ezt a verset, igazán szépen megírtad – egyúttal felevelenedtek a saját gyerekkori élményeim… köszönöm ! 😊😇🎄

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »