Légy értelmes fagyöngy
Egyszerű a szabály
Ne pusztítsd el a fát
Ami téged táplál
Mégse érti minden fagyöngy
Hogy hosszú életű
Csak úgy lehet
Ha a hálája örök
Adorján Zoltán vagyok, 1990 ben születtem Erdélyben. Most Londonban élek. Az írás önkifejezésem egyik legkedveltebb módja. Verset, prózát, forgatókönyvet írok. Az élet nagy kalandját minden formában érdemes megörökíteni.
Mesélsz nekem, s én ámulok, Tanítasz is – hallgatlak: Hol késnek most a jambusok? Titkolt bókoktól pirulok, Bennem ritmusok tombolnak. Valahol rózsák nyílnak: Pirosak, mint
Sosem múlt a tél nyomtalan, a vidék úgy pihent a hó alatt, mint egy megfagyott pillanat. Ott élt száműzötten a Magány, komor szeme fagyszilánk, nem
Rockerfiú gyere, ülj le ide, mellém: Nézz velem körbe… a Vár lépcsőjén. Ott… átellenben… a Parlament bújik meg a sötétben, ablakán dülöngél a hold, az
Legyenek bennem s rajtam a színek: mélyek, sötétek. Botoljanak el előttem a fények. Legyek nappal is éjfekete, szívemet szurok- vér hevítse. Kék szemem jege vágjon,
te taszítottál oda, ahol most vagyok, és sokan azt gondolják majd rossz vagyok. gyűlöllek téged és gyűlölöm magamat, amiért együttes erővel elvettük minden szavamat. meg
Úgy tűnik… nem tudok, ahogy égnek a mezők, ahogy egy mosolyt birtoklok, melyekben ott sírok. Mit ér a szív s a szalma, ha más álmaiban
Egy válasz
A fagyöngy ezt nem érti meg, de tőle el se várható, viszont az ember, aki nagyra van magával mindent tönkre tesz maga körül.
Szeretettel: Rita