Szilveszter

Pezsgő és konfetti,

nevet a város,

a konyhában fő a virsli,

nem gond, ha sáros

a padló, most minden

dekoráció patkó

és lóhere meg kéményseprő.

A tévében kabaré,

Himnusz éjfélkor,

mindenki részeg, amikor

színes rakéták futnak az égbe,

vágyak és fogadalmak

súgnak a reménybe,

miközben a vigasságra legyintve

rémült kutyák rohannak a semmibe,

országútra, erdőbe, halálba,

bárhová, csak menekülni,

a rémes zajtól messzire kerülni,

a vér száguld az állati erekben,

s a földre ömlik autók kerekei alatt,

ember öröme, állat halála –

mindkettő egyetlen pillanat.

Jánosi-Lesi Ágota
Author: Jánosi-Lesi Ágota

Számomra az irodalom nem menedék, hanem az élet része. Rengeteget olvasok, mostanában főleg kortárs írókat. Mindig írtam valamit: naplót, verset, újságcikket, regénytöredéket. A novella egy új terep számomra – és imádom.

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Nagyon negatív képet festettél le a szilveszterre gondolva. Nem mindenki részeg, és nagyon sokan vigyáznak a kutyákra, hogy ne meneküljenek el. Nekem cicám van, itt él velem a lakásban, akkor se megy ki, amikor csend van és békesség. A jó időben tavasszal-nyáron-ősszel, ha van kedve igen, ha nincs, senki se küldi ki. Inkább almozok utána. Jó dolga van nálam. Ugyanez a helyzet sok család kutyájával. Beviszik pincébe, lakásba, vigyáznak rája. Aki pedig élvezni akarja az év utolsó napját, had tegye! Mindeki másképp örül és máshoz van kedve.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »