Az életem romjain ülök, bár kényelmetlen e hely,
mégis vigyáznom kell minden mozdulatra, betemethet.
Az idők gonoszak, és a teher is egyre súlyosabb,
boldogság madara elkerül, szívem bátortalanabb.
Többé már nincs mire várni, szerelmek, szerető lelkek,
remény sincs már, hogy felemelhetnének még egyszer engem.
Marad bús visszaemlékezés, önfeladás feledés?
Önsajnálat, zokogás, szorongás és néma szenvedés?
Járjak komor tekintettel és mélyen lehajtott fejjel,
vagy reménytelen vágyakba merüljek el szenvedéllyel?
A romokból új utat, járhatót fogok építeni,
és azon sétálva boldogságmorzsákat csipegetni.
Süt rám éltető nap drága sugara, szellő simogat,
csendesen szitáló eső mossa régvolt bánatomat,
pihe-puha hó szálldogál, csukott szemhéjra rátalál,
egy kedves dal édes-mámorosan fülemben muzsikál.
Kipattanó bimbók illatvarázsa árad a légben,
valaki a minap még köszönt és mosolygott rám szépen.
Béke van, otthon, étel, ital, család és gyerekkacaj,
még tudom ki vagyok és az úton járhatok, lám nincs baj.
Tovatűnt a múlt, jövőt nem tervezek, jelenben élek,
csupán az hozhat még oly sok kis boldogságmorzsát nékem.
Nyitott szívvel, és látó szemmel biztosan mind meglelem,
és drága emlékként, mint ajándékot magammal viszem.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
