Járható út

Az életem romjain ülök, bár kényelmetlen e hely,

mégis vigyáznom kell minden mozdulatra, betemethet.

Az idők gonoszak, és a teher is egyre súlyosabb,

boldogság madara elkerül, szívem bátortalanabb.

 

Többé már nincs mire várni, szerelmek, szerető lelkek,

remény sincs már, hogy felemelhetnének még egyszer engem.

Marad bús visszaemlékezés, önfeladás feledés?

Önsajnálat, zokogás, szorongás és néma szenvedés?

 

Járjak komor tekintettel és mélyen lehajtott fejjel,

vagy reménytelen vágyakba merüljek el szenvedéllyel?

A romokból új utat, járhatót fogok építeni,

és azon sétálva boldogságmorzsákat csipegetni.

 

Süt rám éltető nap drága sugara, szellő simogat,

csendesen szitáló eső mossa régvolt bánatomat,

pihe-puha hó szálldogál, csukott szemhéjra rátalál,

egy kedves dal édes-mámorosan fülemben muzsikál.

 

Kipattanó bimbók illatvarázsa árad a légben,

valaki a minap még köszönt és mosolygott rám szépen.

Béke van, otthon, étel, ital, család és gyerekkacaj,

még tudom ki vagyok és az úton járhatok, lám nincs baj.

 

Tovatűnt a múlt, jövőt nem tervezek, jelenben élek,

csupán az hozhat még oly sok kis boldogságmorzsát nékem.

Nyitott szívvel, és látó szemmel biztosan mind meglelem,

és drága emlékként, mint ajándékot magammal viszem.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Csodák kertje

Létezik benned egy hely. Valahol a lelked és a szíved mezsgyéjén. Egy hely, ahová elvágyódsz minden pillanatban. Egy hely, ahol békére lelhetsz, ahol szeretet vár

Teljes bejegyzés »

Furcsa ködös reggel

 Furcsa ködös reggel ébredtem mikor szobából kitekintettem. Nem láttam messzebb a szomszédház falától. Az utcán emberek tipikus őszi öltözékbe jöttek mentek dolgukat intézve. Az utcasarok

Teljes bejegyzés »

Széthasad

Széthasad   Az idő fagyos szürkeség, A koldus rongyán átfúj a magány, Tanúként feszül fölé most az ég, Titkos jel a lélek asztalán.   Kardot

Teljes bejegyzés »