Azt mondom neked,
hogy hullámokkal
lélegzik a Balaton.
Nem metafora ez,
csak megfigyelés.
Hogy van ritmusa,
egyszer beszív,
egyszer elenged.
Te azt mondod:
Bolond vagyok,
egy tó nem tud lélegezni.
A szavaid pontosak,
akár egy vonalzó.
Az enyémek vizesek,
kicsúsznak kezedből.
Én képekben élek,
te definíciókban.
Én érzem,
te érted.
Egyik sem hibás,
csak nem
ugyanaz a nyelv.
Amikor magyarázni kezdek,
már késő.
Te javítani akarsz,
én csak megosztani.
A mondat közepén
elfogy a levegő.
A Balaton tovább lélegzik,
de én már
nem tudok melletted.
Mert ahol mindent
le kell fordítani,
ott nem éri meg.
Author: Veszprémi Dóra
Veszprémi Dóra vagyok, alkotó, olvasó, betűkben látó. Az írás régóta meghatározó része az életemnek; ez az a közeg, ahol igazán ki tudom fejezni magam. Ez elsősorban egy kapcsolódás: önmagamhoz, másokhoz, emlékekhez és álmokhoz. A sokszor ki nem mondott érzéseknek segítek szavakat találni. Lírai hangvételű szövegeket és verseket írok, személyes tapasztalatokból építkezve. Írásaim gyakran érintenek női nézőpontokat, belső kérdéseket és azokat a témákat, amelyek mélyebb nyomot hagynak bennem. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy pályázatuk kapcsán meghívást kaptam az állandó szerzők, blogszerzők közé. Köszönöm szépen a lehetőséget!