Úgy indultam el, hogy valami hiányzott.
Azt nem tudtam eldönteni, mi az.
Öltözködve agyaltam, de cserben hagyott
a fejembe tömött adat halmaz.
A buszon tovább kerestem,
vajon mit felejtettem,
s már dühömet is csillapítani kellett,
s ahogy elballagtam egy kávézó mellett,
úgy döntöttem, kávéval oltok tüzet.
Oltottam volna, ha nagy okoskodás közben,
induláskor táskám magamhoz veszem.
Vörös arccal kértem elnézést,
de sajnos mellőznöm kellett a rendelést.
A bányába érve, izgatottan csengetem,
talán szabad lesz értekezlet előtt pisilnem.
Bejutni lassú volt, belépőkártya híján,
de rohanni is kár volt tán.
A portás az ünnepnapról felvilágosítva,
mosolyogva engedett a mosdóba.
Eszembe is jutott, mi zavart reggel,
hogy munkába menni e napon nem kell.
Az első buszra visszaszálltam,
hál’ istennek, alig vártam.
Félúton már csak egy meglepetés ért,
az ellenőr ácsingózott a bérletemért.
Táskám nélkül bérletem sem adhattam,
a forgalmi irodán, majd prezentálhatom magam.
Gyalog talán húsz perc hazáig,
igyekeztem eljutni addig a tanúságig.
És ha a család még mindig aludna,
egy kicsi az ünnepből nekem is jutna.
De a remény kevés, az esély halvány,
a ház egy merő borzadvány.
Mit mondhatok a kaland végére?
Az ünnepnapot az agyadba, a naptárba, a bejárati ajtóba kívűlről-belülről jól vésd be!
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.


