dalol a Végtelen

dalol a Végtelen
 
    kedves óriáscsillagok,
    csak ti tudhatjátok 
    mire gondolok,
 
    és ti, hatalmas fellegek,
    láthatjátok 
    mikor szívem repes.
 
    a sok virág 
    és vad is tudja:
    merre visz éltem útja…
 
    míg a bársonyéj puha
    macskatalpa lépked,
    holdudvar megtelít
    égi csodafénnyel…
 
    a szép zöld fák
    úgy szeretnek,
    ágaikkal 
    körülölelnek,
 
    folyómeder 
    kanyarogva fújja:
    ha tisztulni vágysz,
    gyere el újra.
 
    gyere el újra 
    és érezd,
    a természet ölében
    nem kell
    semmit kérdezz,
 
    csak add át magad,
    simulj a létbe,
    s magadat találod
    minden apró lényben…
 
    a magas és mély,
    benned zeng,
 
    harmónia szól,
    dalol a Végtelen,
 
    s szemedből hirtelen,
    a Mindenség 
    kinevet…





2024.08.27



 

kép forrása: Pixabay

 


 

publikálva: Csak reszkető fényéhez hű a csillag – Verses antológia az Irodalmi Rádió fennállásának 22. évfordulója alkalmából

 


 

további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

3
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „a magas és mély
    benned zeng,
    harmónia szól,
    dalol a Végtelen,”

    Csodálatosan szép, meghitt sorok. Ezt a szépséget, vagy ehhez hasonlót éltem meg nemrég, mikor megnéztem Enyedi Ildikó Csendes barát című filmjét. Ha nem láttad, jó szívvel tudom ajánlani.

    Szeretettel: Rita💖

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »