Vakítóan fehér, tanult vállalás,
Te vagy az egyetlen, kitartó támaszom.
Viharban is ott állsz, szilárd lábakon,
Mozdulatlan, mint egy mozaik kőrakás.
Kinek életét a sok ármány tartja,
Könnyebb annak léte, nekem elhiheted,
Néha én is feledném az elveket,
Ám apám és anyám azokat rám hagyta.
Bősz haragomban löknélek el, félre,
Mégis hordozlak, mint kincset érő lámpást.
Nem választhatom a bosszút, a kínzást,
A tiszta utat járom, nappal és éjen.
Útvesztőben, hazug ködben sem tévedsz,
Szívem, és csapongó lelkem nagy becsben tart.
Nem kell keresnem, örökkön bennem laksz,
A kétségbeesés idején is fénylesz.
Mint ahogyan reggel felszáll a pára,
Szememből eltűnhet a csillogó remény.
Te, a Becsületem, maradsz az eszmény,
Hűségesen állva, a fénybe bezárva.
Budapest, 2026. március 11.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
