Ha elidőzöm álmokból szőtt légváradban,
én a szépséget őrzöm, a halhatatlant.
Ha másnap a múlandóság kútjába nézel,
megbékéltetlek résszel és egésszel.
Álmodból néha mégis arra ébresztelek,
nincsenek hercegnők, nincsenek hercegek.
Akadnak pengeélen táncoló helyzetek,
ha akarom, azoknak is véget vethetek.
Ha körbevesznek hírnökei a mának,
én hallgatok, amíg ők egyre kiabálnak.
Csak könnyen szakadó fércelőcérna,
amiből alkotnak, de nálam van a tégla:
az elbizonytalanító zűrzavarban
talán nem hazudtak, de én sohasem csaltam.
S ha végre megszökhettél előlük, én rád találtam,
te nem vetted észre, de egy percre megálltam.
Ha fáradtál, magamat adtam oda neked,
nem néztem se bűnöd, se erényedet,
csak csendben peregtem, sorsod nem sodortam.
Ha ítélkeztél, később bizonyítottam.
Az idő néha könyörtelen, de nem hazug.
Az emlékeid erre mind a néma tanúk.
Nekem nem kellett soha, senkitől se félnem,
talán ezért mindig csak igazat meséltem.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
