Fény és árnyék

– Veled indultam el,

de nem melletted.

– Nyomodban jártam, de

észre sem vetted.

 

– Elnyújtottam árnyékodat

elnagyoltan.

– Jeleket hagytam

mögötted a porban.

 

– A felhős égre

fénypászmát rajzoltam.

– Szemközt esőként

sávokban tomboltam.

 

– Átázott kabátod

én majd megszárítom.

– Gondoskodásod

túlzó, de elbírom.

 

– Ha fénnyel öntözném

a fáradt arcokat…?

– Én lággyá simítom

a mélyebb ráncokat.

 

– Tört fényű szemekben

tüzeket gyújtok.

– Nyárrá forrt hevükben

enyhülést nyújtok.

 

– Jelenlétedben

hasztalan keresnek.

– Te pazarlón ragyogsz,

én rendet teremtek,

 

mire az éj sötétjében

elvész minden árnyalat,

fényed kialszik,

s elrejti árnyamat.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

2
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szabó Szabina

Szívem tengerpartján

Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett ő neki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Te bennem

Te bennem egy dallá álltál össze szépen lassan, Benne vagy minden érzésemben és minden szóban. Néha csak halkan hallom, háttérben remegő foszlányokat, Néha olyan hangos,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Halloween

Töklámpásom halvány fényében, rémálmaim szereplői jönnek értem. Kisebbek, mint amikre emlékszem, a félelemtől reszketek egészen. Töklámpásom pislákoló fényében érdes kacagást hallok éppen. Ereimben megfagy a

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Őszből télbe fordul

A vénasszonyok nyara oly sokáig tartott idén, Enyhe az idő még most is, november elején. S bár volt pár nap, amikor szürke felhők úsztak a

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Ősz

Kertemben járt az ősz, s haladt is tovább, Ecsetével megcsiklandozta a fák hónalját. Itt hagyta a reggelek és az esték hűvösét, Földre szórta a leveleket

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Őszi reggel

Szomorú, szürkés napra ébredtünk ma, Esni fog, mégis indulnod kell a dolgodra. De állj meg, s öleld át magad, legyél büszke, Nézd meg, meddig eljutottál,

Teljes bejegyzés »