Az idő meséje

Ha elidőzöm álmokból szőtt légváradban,

én a szépséget őrzöm, a halhatatlant.

Ha másnap a múlandóság kútjába nézel,

megbékéltetlek résszel és egésszel.

 

Álmodból néha mégis arra ébresztelek,

nincsenek hercegnők, nincsenek hercegek.

Akadnak pengeélen táncoló helyzetek,

ha akarom, azoknak is véget vethetek.

 

Ha körbevesznek hírnökei a mának,

én hallgatok, amíg ők egyre kiabálnak.

Csak könnyen szakadó fércelőcérna,

amiből alkotnak, de nálam van a tégla:

 

az elbizonytalanító zűrzavarban

talán nem hazudtak, de én sohasem csaltam.

S ha végre megszökhettél előlük, én rád találtam,

te nem vetted észre, de egy percre megálltam.

 

Ha fáradtál, magamat adtam oda neked,

nem néztem se bűnöd, se erényedet,

csak csendben peregtem, sorsod nem sodortam.

Ha ítélkeztél, később bizonyítottam.

 

Az idő néha könyörtelen, de nem hazug.

Az emlékeid erre mind a néma tanúk.

Nekem nem kellett soha, senkitől se félnem,

talán ezért mindig csak igazat meséltem.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »

Az igazi Karácsony

Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat,

Teljes bejegyzés »

A szeretet fénye

A szeretet fénye   A szeretet fényére vártunk, A hit, a remény és az öröm után. A templom előtti téren álltunk Várva felcsap ma a

Teljes bejegyzés »

Lennék…

Lennék neked a dallam ébredésedben. Lennék a harmat lábad alatt friss fűben. Lennék a kék az ég színében. Lennék a sárga a Nap fényében. Lennék

Teljes bejegyzés »

Legyél az álmodó

Legyél hajnali harmatcsepp a zöld fűszálon. Zümmögő rét fölött, tovatűnő felhőálom. Legyél a szivárvány hídjának ibolya lángja. Fagyos teleken izzó, meleg kályha. Legyél rigófütty, csőrében

Teljes bejegyzés »