Palóc vallomás- A tölgyek gyermeke. .
A tölgyek gyermeke vagyok, népem a magyarok.
Hazám a Hunok öröksége, mit ölel a Kárpátok.
Éngem Palóc hegyek, tölgyének teremtett az Isten.
Pata áldott földjén, tágas erdők békéjében nevelődtem.
A Mátra nyugati oldalában a Havas-hegy erdeiben élve.
Nagyparlag magas rengetegét csodálva, cserkészve.
Eredet vizét kortyolva, miközben csilingel az apró patak.
Nekem daloltak, égen cikázó, lombok közt élő madarak.
Erőt, és tartást adtak, sasok és sólymok a kék ég urai.
Ősi templomunk tornyában, kundulnak Gyöngyöspata harangjai.
Patavár ormán az ősimúlt, vigyáz a patai palócokra.
Gyere vissza, vissza a bükkbe a tölgybe, ezüstszárnyú hív turbékolva.
Velem futott versenyt,a mezőkön röpülő nyúl.
Őzikék mosolyogva néztek, a hecserlibokorbúl.
Szarvas büszkén emelte fejét, ám elnevette magát.
Aztán feszült is bele a mezőbe, szinte repült tovább.
Vaddisznó csóválta fejét, csíkosait terelte vissza az alomra.
Bozótos mélyén, fácán fészkén gondosan ült a tojásokra.
Ahogy a nap lassan a fák mögé kezdett bukni.
Eddig lustán megbújt lompos, is kezdett nyújtózkodni.
Tollas bölcsnek is elérkezett ideje, és már kordult a gyomra.
Vadászni igyekszik, sötét a sűrű, az ég csillogó és tiszta.
Holdfényben mártózik, a homályba bújt vadon.
Neszekkel teli az éj, illatos avar én tölgyek alatt alszom.
Hűs szellő hozza az erdő és mező ismerős páráját.
Érezni virágok, vadak, gombák, és avarnak illatát.
Tölgyek szavakat rágva mesélnek a múltról, búról és mosolyról.
Fák közt, játékos szél táncol, fenyves álmodik téli napfordulóról.
Alszom simogat a szellő, a tölgyes ringatva mesél.
Csak aludj, mondja, közben elmondom mi céllal születtél.
Te palóc tölgy vagy járd az ősök útját, mesterkéltség nélkül.
Mi sosem válunk semmivé, szellemünk nem hal meg, csak révül.
2026.02.05.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...

