Patai révülés.
A tűz ami szívemben lángcsóvákat vetve lobog.
Ereimben a forró láva, testem táplálva, rohanva, robog.
A Mátrában otthon vagyok, mi vulkánoknak álma.
Ám Gyöngyöspata, Várhegye az én szívem gyémántja.
Palóc vagyok, tudom, hogy a létezés végtelen, és örök.
Erdő lágy ölelésében,az életvízében elmerülök.
Életelikszir, hegyeink forrása, bátran kortyolj bele.
Dőlj a tölgynek, révülve szállj, vár a lombok belseje.
Tested megpihen, míg lelked az erőpróbáját kiállja.
Vadak,és a vadon szellemei testem óvják, vigyázva.
A múltba merülve a jövőt kémlelve hosszan révülök.
Jelenben a lombok közt ha kell a gonosszal küzdök.
Mint más ősök, máskorban, táltosként mentek harcba.
Hunyadi Mátyásnak Gyöngyöspatán volt első győztes harca.
Kisboldogasszony tornyában zúgnak-búgnak a harangok.
Gótikus szentélybe a Jessze-fa oltárhoz imádkozni járnak a palócok.
Templomból kilépve, a múlt emlékeivel indulok útra.
Mögöttem a Várhegy a Havas karját már felém nyújtja.
2026.02.07.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
