A tavasz már épp a forróságért nyújtózkodott, mikor az öreg sirály a tóból kikandikáló hegy szirtről szemrevételezte a környéket. Kipihent, jóllakot volt, kicsinyeket már nem nevelt, mert a párját elvesztette.
Nem úgy, mint a közelben lakó fiatal vadkacsapár, akik épp fiókáikat tanítgatták a víz meghódítására.
Ekkor egy hirtelen ötlete folytán, azt gondolta, majd ő megtanítja ezeket a kacsákat repülni.
Eléggé tehetetlennek és idétlennek találta a szülőket is, így elő is állt azonnal az ajánlatával.
Ha azt teszitek, amit mondok, kitárul előttetek a világ! Eljuthattok más vizekre is, mást is ehettek, ihattok. Kényelmesebb fészket rakhattok. Csak meg kell tanulnotok repülni a kéklő fellegekig.
Meg kell tanulni repülni? Mióta szoktak a kacsák magasban kószálni? Miért kellene az nekünk? -gondolta az öregebbik, de nem szólt egy szót sem.
Némi tétovázás, – mert egy kicsit csak kecsegtető volt a világfelfedezés – után a két szülő rábólintott az egyezségre, miszerint a sirály naponta tanítgatja őket szárnyalni a magas égen.
A mester pontosan megtervezett mindent, sorrendet, napirendet, edzést, táplálkozást és kitartóan és türelmesen is végezte munkáját. Egyenként a hátára vette őket, magyarázott. De mindhiába. A leckét ugyan nap, mint nap felmondták, de előrébb nem jutottak az eddiginél.
A kacsáknak tetszett ugyan a röpködés, de csak a sirály hátán maradtak mindenkor. Eleinte türelmesen várta az eredményeket a jótevő, de kezdett fogyatkozni a hite. Azt gondolta szándékosan nem munkálkodnak a tanítványai, csak őt kihasználják, hiszen mindig jókedvben teltek a tanórák.
Majd hangot is adott a gondolatainak: Ha nem teszitek, amit mondok, nem foglalkozom veletek többet!
Hogyan tehettek volna szerencsétlenek eleget ennek az elvárásnak, hiszen adottságaik folytán soha sem fognak tudni, úgy szárnyalni, mint a sirályok.
Később a sirály belátta, hogy a célja nem volt helyén való. Mindenki csak született határain belül képes cselekedeteket elvégezni.
Csak ekkora már valamit mégis elrontott, megmutatta azt a világot, ahová továbbra is csak sóvároghatnak a kacsák, de maguktól el nem juthatnak. Ígéreteinkben legyünk körütekintőbbek, hogy ne okozzunk felesleges fájdalmakat másoknak.
Author: Buglyó Juliánna
Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.
