Napvirág

Festmény Képre ragasztott élet, keretre szabva. Vastag olajfestékréteg megszáradva. Vászonvilágnyi ménes. Ecset az abrakja. Sárga íz a fényben, kedvedet hangolja. Az ecset harmóniát festett. Érző

Napvirág Foszlánya sárga tűznek, illata földnek. Nyugvó világosság hegyek rejtekében. Ébredő élet a rét felett elzúgó méhben. Tükörtócsa a forrásnál, vadak örömére. Napszellő játéka erdő

Eltűnő mező Piros lámpa fejemben, jelezte a bajt. Eltörte a mondatban a tárgyat a rag. Jelzőt vált a vétlen szív, ez óhatatlan. A kérdésre a

Zenekar Alap a basszus, adja a ritmust. Szólózik a gitár, dob a virtus. Nagybőgő húrjáról peng a dallam Kísér a billentyűs, ének száll halkan. Harmonika,

Léteznek csodák? Miért ne lennének? Nyisd ki szép szemed, Lásson a szív és a lélek. Lásd meg a szikrázó kék eget, Lásd meg a felhő