A boldogság titka

A boldogság titka

 

Hallgatni édesanyád méhében

két szív örök dobogását.

Átélni a földi megszületés

fényes égi ragyogását.

 

Meglátni egy varázslatos szempár

két csodálatos bogarát.

Felfedezni két tündöklő szemét,

arcának bájos mosolyát.

 

Pihenni két bársonyos kebelén

napsütésben és az éjben.

Megnyugodni köténykés ölében,

sötétben és halvány fényben.

 

Kacagni vele száz játszótéren,

repülni ezer nagy hintán,

szorítani megfáradt két kezét

parkok csevegő kis padján.

 

Megtanulni a magyar regéket,

hiszen halkan neked dúdol.

Szavalni mamádnak hős verseket

mikor a konyhában súrol.

 

Indulni a lázadó nagy úton.

Egyedül, de bizakodva.

Meghódítani e szép világot,

szerényen s nem pimaszkodva.

 

Megjárni a hadak ősi útját.

Védelmezni a kishazát,

visszatérni a szülői házba,

mert neked itt van a hazád.

 

Elhoztam magammal egy szerelmet,

vele egy boldog családot,

bemutatni az édesanyámnak,

akit az Isten megáldott.

 

Hallgatom kedves és hívó szavát,

hisz ő büszkén szült meg engem.

Megnyugtatom őt a hintaszékben,

egy napsütötte kiskertben.

 

 

Cserepka István

 

 

 

 

 

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »