AZ ÉN BIBLIÁM

De jó! Elmentek a gyerekek nyaralni! Végre én is szabad vagyok! Most tényleg nincs semmi dolgom. Holnap vasárnap. Hová utazzam a hétvégén? – Évi fel-alá sétált a szobájában.

Mi lenne, ha telefonálnék a délegyházi barátnőmnek: Figyelj, menjünk el együtt kirándulni!

Vagy inkább: Van egy jó kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Megnézzük együtt?

Hirtelen nyilallást érzett a derekában és összegörnyedt.

– Mi ez? Ilyen még soha nem történt velem. Nem tudok kiegyenesedni – mormogta magában.

Ágyához botorkált és óvatosan lefeküdt. Mindjárt elmúlik… Van itthon egy kis Algopyrin. Az jó a fájdalomra. Ma már sehová nem megyek.

Másnap minden felkelési próbálkozásakor fájdalom nyilallt belé. Telefonált anyukájának:

– Édesanya, most inkább pihenek. Fáj a derekam.

– Pedig nagyon finom ebédet készítettem. Nem baj, holnap az öcséddel elküldöm. De mindenképp menj el orvoshoz. Gyógyszer kell rá, hidd el.

Hétfőn nagy nehezen levánszorgott a négy emeletnyi lépcsőn és elsétált a körzeti orvoshoz.

– Mi történt magával? Évek óta nem láttam.

– Nem szoktam betegeskedni, de tegnap valami a derekamba nyilallt. Pihentettem, de nem szűnt meg.

A következő három szép nyári napot ágyban töltötte. Hiába, ember tervez, Isten végez. Napi szundikálásához készülve ebéd után álomra hajtotta fejét.

Egyszer csak arra ébredt, hogy egy A5-ös nagyságú teleírt fehér oldal jelent meg szeme előtt. A jobb sarkában ez állt: Ap. Csel. Hm… Isten azt üzeni, olvassam az Apostolok cselekedeteit a Bibliában. Mivel úgysem tudott mozogni, felült, kényelmesen elhelyezkedett az ágyában és nekikezdett olvasni.

Ismerős volt számára a Biblia, mert már több mint egy hónapja egy Bibliát olvasó csoportba járt. Ezt a részt még nem olvasták. Arról szóltak a fejezetek, hogy Jézus apostolai bejárták Jeruzsálemet, Júdeát, Szamáriát és ugyanúgy, mint mesterük halottakat támasztottak fel, betegeket gyógyítottak. Évike mindezt elhitte, beleélte magát a helyzetekbe. Egyre nagyobb lelkesedés töltötte el. Egyszer csak átforrósodott az egész teste, szeretet áradt ki rá és elmúlt a fájdalma a gerincéből. Kiszállt ágyából úgy mint régen, és boldogan fel-alá járkált. Alig tudta elhinni ezt a csodát. Hiszen még be se szedte a gyógyszereket. Nem tért vissza többé a fájdalom a gerincében.

– Hogy háláljam meg, Uram gyógyításodat? – örvendezett. – Tudom már! Két hete vettem Biblia-olvasó kalauzt. Elolvasom az egész Bibliát egy év alatt.

Sikerült megvalósítani tervét. Miközben olvasta, érezte, hogy tisztul a feje.

Irodalom órákon ötödik osztályban elmesélte tanítványainak, hogy gyógyította meg őt Jézus.

– Nahát! Tényleg elmúlt a fájdalom?

– Igen, hiszen Jézus köztünk él. Benne lakik a Bibliai történetekben is.

Gardynik Katalin
Author: Gardynik Katalin

Gardynik Katalin vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Hatvanban lakom. Hét évig éltem Lengyelországban is. Mielőtt nyugdíjas lettem, angolt és magyart tanítottam egy hatvani általános iskolában. Gyermekkoromban kedvenc időtöltésem az olvasás volt. Emlékszem, három hét alatt hat könyvet is kölcsönöztem a könyvtárból, hogy elolvassam. Régebben nem gondoltam arra, hogy írással foglalkozzam. Mindig nagyon szerettem utazni, mert utazás közben sok érdekes emberrel találkoztam, gyönyörű helyeken jártam és feltöltődött a lelkem. Anyukám többször mondta: egyszer könyvet kellene írnod az élményeidből. Mikor rátaláltam a pályázási lehetőségre, felcsillant a szemem. Végre van motivációm, hogy rendszerezzem történeteimet! Remélem, más is szívesen olvassa.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Maradtál

Maradtál   Köszönöm, hogy maradtál, mikor a bizalom visszafelé tanult bennem járni s bántásnak öltözött a menekülés… Te maradtál… Mikor a távolság a félelem arcát

Teljes bejegyzés »
Prózák
Farkas Etelka

Szőke voltam. Elmúlt

Rég bevált módszerem, hogy amikor az élet kezd nagyon hasonlítani egy rosszul sikerült szappanoperára, kilépek a komfortzónámból. Nem óvatosan, lábujjhegyen, hanem ajtóstul. Ha már változás,

Teljes bejegyzés »

A festőművész ajándéka

Az első hó december huszonkettedike estéjén érkezik. Hatalmas, szikrázó labdacsok hullanak az égből, néhány óra alatt az egész falut beborítják. A lakók eldobják a csomagolópapírt,

Teljes bejegyzés »

Az élet fénye

Reggel az első utam a postaládához vezet. Amióta elmentél, így van. A gyerekek még alszanak. Nem hallják kerti papucsom csosszanását az elfeketedett térkövön, a lábam

Teljes bejegyzés »

Hazagondozás

Nézem, ahogy Elza a kertben játszik. A halastó mellé ülteti hercegnőbabáját, kavicssüteménnyel kínálja. Barna haját, ami a nálam töltött év alatt dús és fényes lett,

Teljes bejegyzés »

Balettcipő

Vali 1947-ben, háromévesen húzott először balettcipőt. Kicsi volt a lábára, törte, nyomta minden ujját. A tanárnő szoros kontyát és még szorosabb arcvonásait rendezve közölte Vali

Teljes bejegyzés »