Egy csodás este Budapesten

Egy csodás este Budapesten

 

 

Egy este a Dunán, Pesten és szép Budán csillogott az ezüsthold.

Siklott a kék vízen, táncot járt a fényben, párja volt a nagy égbolt.

Az Árpád híd fölött, fényes lámpák között szerelmük tüze lángolt.

 

Szent Margit-szigetén, szerelmek rejtekén ezer szív együtt dobbant.

A zenélő kútnál lantok édes húrján csókok halk hangja cuppant.

A Margit híd alatt két csillanó viza a vízbe csendben csobbant.

 

A nagy Halászbástyán, az idő hét tornyán egy égi fény ragyogott.

Abban a hét vezér mondott ősi regét, lelkükben hit lakozott.

Óvták nagy hazánkat, a sok ódon házat, nevük örökké áldott.

 

Lent a Duna-parton, csilingelő úton sárga kettes robogott.

Egy kék bolygó este a Tejúton lejtve elhozott száz csillagot.

Magyarhonnak háza, a nagy Országháza őrzött millió álmot.

 

A budai várban minden kis utcában lámpások hada fénylett.

Egy zenés presszóban, egy tágas kuckóban két hegedű ciripelt.

Egy tündöklő bárban, egy gyönyörű bálban táncolt száz boldog ember.

 

A Széchenyi hídon minden aranyláncon csillogott a két szemed.

A kerek hold fénye a hatalmas égre csodás színpompát kevert.

Szerelmünk csillagát, hű szívek otthonát akkor loptam el veled.

 

A Szent Gellért-hegyen a múlt és a jelen szikrázott a jövőnek.

Az Erzsébet hídra szívemet elhoztam egy varázslatos nőnek.

Káprázott a szemem, buzgón átöleltem a drága kedvesemet.

 

A Szabadság hídnál elfogott egy látvány, mikor néztem arcodat.

Fejem lehajtottam, szemeim becsuktam, s hálát adtam a múltnak.

Megköszöntem neked, hogy hű volt a szíved, s velem jártad az utad.

 

Őriztem két szemed, vigyáztam szívedre a Petőfi híd mentén.

Arra járt a hatos, nagy sárga villamos, halkan dúdolt egy mesét.

A Rákóczi hídnál az ajkaid láttán megnyugtatott a remény.

 

Szólt egy édes dallam, ringatózva s halkan csókolta az esti fényt.

A Deák híd alatt hömpölygő kék Duna a hullámokkal zenélt.

Bámultam az ajkad, simogattam hajad, s lángra gyúlt a szenvedély.

 

Néztük a nagy folyót, rajta egy kishajót, mely álmában megpihent.

Szárnyaltunk az égen, s lelkünkkel a fényben két kismadár repdesett.

Visszanéztünk nyomban, az éj tüze lobbant, s szikrákat szórt Budapest.

 

Cserepka István

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »