Kicsinyke magként hulltál a földre
s mint puha zöld ír vett az körbe.
Míg szüntelen kerested új ruhád,
nesztelen hasadt a szunnyadás,
felemelt, repített ködfont szárnya
küzdelmes erők vonzásába,
a múlt árnyai szürkén simulva
öltöztettek ékes súlyba,
de ábránd sodorta fénylő tested,
s előtted új tájakat festett.
Eredőkön át szűrődött élet
keresett helyet, s hozzád lépett.
Hajszálerek friss szövetén a lét
ősi gyökeréhez visszaért.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás világa. Bár korán próbálkoztam az írással, komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni vele. Írásaim többségében az emberi kapcsolatok rétegei, a kimondatlan feszültségek és a múlt lenyomatai jelennek meg, gyakran természeti képeken keresztül.