Szemedből, mondd, ki néz vajon?
Gyermek az ingó tutajon,
törékeny, szeretet-árva,
simogató szóra vágyva?
Vagy ki hegyet hord hangtalan,
derűs arcán csak árny suhan
gondok szilánkját takarva,
s magához von féltő karja?
Vagy az, kinek szívét, tárva,
nem csak tövis, de tőr járta
át, s törődötten bezárta
egészen mélyen magába?
Mi a most, s ki néz szemedből?
Ki nem szól a néma csendből?
Ülhetnek bár évek melléd,
szemed mégsem veszti fényét.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
