Szemedből, mondd, ki néz vajon?
Gyermek az ingó tutajon,
törékeny, szeretet-árva,
simogató szóra vágyva?
Vagy ki hegyet hord hangtalan,
derűs arcán csak árny suhan
gondok szilánkját takarva,
s magához von féltő karja?
Vagy az, kinek szívét, tárva,
nem csak tövis, de tőr járta
át, s törődötten bezárta
egészen mélyen magába?
Mi a most, s ki néz szemedből?
Ki nem szól a néma csendből?
Ülhetnek bár évek melléd,
szemed mégsem veszti fényét.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás világa. Bár korán próbálkoztam az írással, komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni vele. Írásaim többségében az emberi kapcsolatok rétegei, a kimondatlan feszültségek és a múlt lenyomatai jelennek meg, gyakran természeti képeken keresztül.