Letéplek a piedesztálról, elég volt!
Nem nyomom többet zárt kapun a csengőt.
Kihűlt a hitem, verseim hangja halott,
s a homokba rejtem a csalfa, vak jövőt.
Oltom a tüzet, mi eddig bennem égett,
s csillagporát vigye el a kozmikus szél.
Ezüst-fényed merev, karod nem menedék,
jöhet szembe velem a fagyos, néma tél.
Sebzett szíved soha nem fordul felém,
megfagyott verseimben a baráti szó.
Szirtes partja vagy te lelkem tengerének,
s a zátony elől mentek mindent, ami jó.
Békés csendre vágyom, a tenger simuljon el,
ne fájjon a hiányod, ne égessen vád.
Az érzéseket mossa el egy áradat,
többé ne szerelemmel nézzek én rád.
Budapest, 2026. június 3.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
