Az összeesküvés

Nagy buli volt nálunk is szilveszterkor. Én is fent maradhattam — bár még csak tizenkét éves voltam akkor —, hogy köszönthessem a 23. századot. Nagyszüleim is ott voltak. A pezsgőzés után elkezdtünk beszélgetni, hogy ki mit vár az új évszázadtól. Én megemlítettem azt, amit az iskolában mondtak nekünk, hogy valószínűleg hamarosan be fogják vezetni az emberek chippel való kötelező ellátását. Az újszülötteknek már születésükkor be fogják ültetni, majd fokozatosan a többieknek is. Csak a hetven év felettiek dönthetnek úgy, hogy nem kérik. Ezen aztán elkezdtünk vitatkozni. Nagyapámat ez a terv nagyon felháborította. Addig még sosem láttam annyira ingerültnek, mint azon az éjszakán.

— No és szerinted miért jó az, ha chipet ültetnek belénk? Miket mondtak erről nektek az iskolában? — kérdezte nagyapa, miközben hevesen gesztikulált. Szerintem egy kicsit többet is ivott, mint szokott. Illetve biztosan többet, mert normál hétköznapokon egyáltalán nem iszik mást, csak vizet, maximum egy kis hideg sört a meleg nyári napokon az ebédhez. De ez az évszázad utolsó, illetve első napja volt. A pezsgő mintha hirtelen a fejébe szállt volna. — Szerintem nem biztos, hogy olyan nagyon jó dolog a chip, mivel akkor minden lépésünkről tudnak valakik odafönt.

— De éppen ezért tudnak vigyázni is ránk. A chip alapján meg tudnak keresni, ha netán eltévedünk — próbáltam érvelni. — De nem csak egyszerű azonosításról, nyomon követésről van szó. A chiphez van hozzákapcsolva az összes, például egészségügyi adatunk is. Ez segít abban, hogyha bármi betegség jelenik meg az embernél, már a kezdet kezdetén el lehessen kezdeni a kezelését. Vagyis ez egy nagyon hasznos dolog.

— Rendben Jancsikám. Te még fiatal vagy és bizakodó. De azért azt tudd, hogy ennek nem mindenki örül. És vannak, akik szeretnék ezt megakadályozni.

— Igen? — csodálkoztam el hirtelen. — És te honnan tudsz erről?

— A Nyugdíjas Klubban, tudod, ahová időnként elmegyek, az egyik tag félrevont és kicsit beszélgettünk erről. Elmondta, hogy az ő fia és még pár ember gondolkodik valamiféle akción.

— És szerinted ez komoly? És még nem fülelték le őket? — meresztgettem a szemet nagyapára.

— Azért még szerencsére nincs az összes utcasarok annyira bekamerázva, hogy minden ott elhangzott szót fel tudjon venni — válaszolt nagyapa miközben kicsit oldalra dőlt és hamiskásan mosolygott.

— De ugye papa, te nem vagy benne semmiféle akcióban? — kérdeztem kicsit félve, nehogy igen legyen a válasza.

— Nem, dehogy. Öreg vagyok én már ilyesmihez. De, amikor legközelebb elmegyek a Klubba, megkérdezem, hogy konkrétan mire is gondolnak, illetve hogyan állnak.

A beszélgetésünk után úgy egy hét múlva találkoztam papával ismét. Az a készülő akció nem hagyott nyugodni. Rá is kérdeztem tőle, hogy mi a helyzet? Tud-e újat? Teljesen ledöbbentem attól, amit mondott.

— Képzeld, a tag elmondta, hogy már egészen konkrét terveik vannak. Sőt, gépész- és villamosmérnököt keresnek. Igaz, én már jó ideje nyugdíjas vagyok, de mondtam, hogy szívesen felajánlom a szakértelmemet.

— Papa ne bolondozz! Bele ne keveredj valami butaságba!

— Ugyan! De valahogy fel kell hívni a kormány és a lakosság figyelmét arra, hogy ez a kötelező chippelés nem jó ötlet. Ténylegesen a visszaélésektől félünk.

— Papa, ne csináld! Tegnap ismét volt szó a chipről az iskolában, hogy az milyen jó dolog. Továbbá kihirdették, hogy mikor melyik osztály tanulói fogják azt megkapni.

— Nem örülök, hogy te is megkapod. A szüleid mit szólnak hozzá?

— Ők egyetértenek vele. És ők is mihamarabb meg akarják kapni.

— Á, fiatalok! Nem vagytok tisztában a veszélyekkel.

— Papa, kérlek, inkább légy óvatos. Az, hogy te magadnak nem adatod be, az a te dolgod. Én megértem az aggályaidat. De kérlek, ne keveredj bele zavaros ügyekbe.

Papa makacskodása és főleg tervezett tevékenysége nagyon felzaklatott. Féltettem őt. Ezért elmondtam apámnak, hogy mire készül, ami őt is nagyon meglepte. De mielőtt beszélni tudott volna vele csengettek és két rendőr állt az ajtóban.

 

A kihallgatás

Végül csatlakoztam a chippek legyártását akadályozni akarók csoportjához, mivel őrültségnek tartottam az ötletet, hogy minden állampolgárba be akarnak ültetni egyet. Az unokám ugyan elkezdte magyarázgatni nekem, hogy ez miért jó dolog, de nem sikerült meggyőznie. Szerintem erről az embernek saját magának kell döntenie. A telemobilomat általában magamnál tartom, hogy bármikor elérhessenek, de azért egy nyomkövető, főleg, amin minden adatom rajta van, ne legyen kötelezően bennem. Azzal vissza lehet élni. Ezért jelentkeztem Lacinál a megadott számon. De a részleteket persze csak személyesen, séta közben beszéltük meg, nehogy lehallgassanak minket. Laci a chippeket előállító gyár alkalmazottja volt, így nagyon sok bennfentes információval rendelkezett. Például arról, hogy mikor fogják az elektromos hálózatról időlegesen leválasztani a gyárat a korszerűsítés miatt. És hogy ebben az időszakban a tartalék dízel generátorokkal akarják megoldani az elektromos energia előállítását. Az adatokhoz fokozatosan jutott hozzá. Az volt a terve, hogy amíg a hálózati áram szünetel, éppen akkor legyen hirtelen használhatatlan az a generátor, amelyik közvetlenül a chippek összeállítását végző műhelyhez kapcsolódik. És ebben lett volna nekem szerepem.

Laci fiatal ember volt és éppen nem volt akkor barátnője. Pontosabban abban az időszakban ismerkedett meg valakivel, egy csodálatos nővel, ahogy jellemezte, és akibe viharos gyorsasággal belezúgott. Nekem ez elég hamar gyanús lett, de nem akartam neki mondani, nehogy azt gondolja, hogy irigykedem a fiatalságára. Laci informatikus volt. Tanult ugyan fizikát, de csak alapozó szinten. A dízel generátor működését csak nagy vonalakban ismerte. Viszont sikerült megszereznie a konkrét rajzokat és azok segítségével magyaráztatta el magának a működését. Én a gépészeti rész, míg egy másik villamosmérnök kollega az elektromos rész működését mondtuk el neki. Azt akartuk kitalálni, hogy miként tudná ő elrontani, kiiktatni a generátor működését, amikor a hálózat nem elérhető, így működésképtelenné tenni a gyárat.

Laci megpróbált nagyon elővigyázatos lenni. Ezért a saját telemobiljába megtervezett egy olyan chipet, amely hibásan adja meg az ő pozícióját. Így amikor a gyárban van és éppen működésképtelenné válik a generátor, senkinek eszébe sem jut, hogy neki ehhez bármi köze lett volna. Azt véletlen balesetnek kívántuk beállítani. Lett volna egy kisebb tűz is, amelynek következtében megégett volna sok chip. Így kívántuk elodázni a beültetéseket és elérni, hogy a tervet tárgyalják újra, vagy legyen népszavazás. Amikor hármasban találkoztunk, a villamosmérnök, Laci és én, már abszolút konkrétan megterveztük az üzemzavart. Azonban Laci ki tudja mennyit mondhatott el új, körbe rajongott barátnőjének, de valahogy nekem mégis gyanúsnak tűnt. A kitűzött nap estéjén izgatottan figyeltem a híreket. De semmiféle hírt nem találtam a chippek előállításával kapcsolatban. Viszont egyszer csak csengettek és két rendőr állt az ajtómban. Bejöttek, leültek, majd elkezdtek kérdezősködni.

— Kérem, mondja el, hogyan ismerkedett meg L. Lászlóval?

— Kivel kérem?

— L. Lászlóval.

— Én nem ismerek semmiféle Lászlót.

— Esetleg csak a nevét nem tudja. Kérem nézze meg az alábbi felvételt! — mondta az egyik morcona alak, míg a másikuk előkapta a kinesztezonját és elkezdett a falra vetíteni. Azon Laci és én sétáltunk, miközben beszélgettünk. A beszélgetésünket nem lehetett hallani. Viszont séta közben egy papírlapot nézegettünk és én azon mutogattam neki dolgokat.

— Ja, őt persze, hogy ismerem. De csak úgy, mint Lara.

— És miről beszélgettek?

— Hát arra már nem emlékszem kérem. Talán az új barátnője fényképét mutatta.

— Nézzük csak tovább a felvételt. Látja, itt megpróbáltunk ránagyítani a lapra. Ez nem fényképnek tűnik. És ténylegesen egy fényképet miért nyomtatnának ki. Ezen a papíron elég sűrű vonalak láthatók. Mintha valamiféle tervrajz lenne.

— Igen, azt hiszem a lakásuk tervrajza lehetett.

— No uram, ne beszéljen nekünk félre! Hetek óta megfigyelés alatt tartottuk ezt a férfit. Ugye tudja, hogy hol dolgozik?

— Igen, persze. Ahol a chippeket gyártják.

— Úgy van. No. Szóval a biztonsági rendszer arra lett figyelmes, hogy valaki elkezdte a tartalék dízel generátorral kapcsolatos adatokat, rajzokat letölteni, sőt ki is nyomtatni. Szerintem azon a papíron, amit nézegettek, ilyesmi lehetett. Megmondaná, hogy konkrétan miről is beszélgettek? Több hasonló felvételünk is van önökről.

— Igen, már emlékszem. Valamiért nagyon érdekelte őt a generátor működése.

— És vajon miért?

— Azt én nem tudom kérem. De miért kérdeznek tőlem ilyeneket? Történt valami?

— Szerencsére nem. Még a kellő időben akcióba léptünk.

— Akkor mit akarnak tőlem?

— Szeretnénk felgöngyölíteni az ügyet. Nézze meg kérem a következő felvételt! — és előkerestek egy olyat, ahol hárman vagyunk együtt a villamosmérnök kollegával és ott volt a papír is, melyen bőszen mutogattunk.

— Tudja ki a harmadik személy?

— A Nyugdíjas Klubban szoktam találkozni vele.

— És mi a foglalkozása? Vagy mi volt?

— Villamosmérnök.

— No hát akkor kérem! Egy gépész- és egy villamosmérnök miért sétál együtt egy informatikussal az utcán a chippgyártó üzem tartalék dízel generátorának rajzaival szemmel láthatóan élénken beszélgetve?

— Miért? – kérdeztem vissza.

— Ezt mi kérdezzük. És ön tudja a választ. És valójában már mi is.

Irtó kínos beszélgetés volt. Kénytelen voltam bevallani, hogy Laci meg akarta rongálni a generátort, hogy ne tudják legyártani a chippeket. Elmondtam a kötelező beültetéssel kapcsolatos aggályaimat is. Cserébe ők is elmondták nekem, miként jutottak a nyomunkba és hogyan sikerült megakadályozni a generátor megrongálását. Amint Laci megszerezte az első rajzot a generátorról, ráállították a nőt, akibe ő szépen bele is szeretett. És a nő nagyon ügyesen tette a dolgát. Úgy csinált mindig, mintha nem is igazából érdekelné, hogy Laci miben is töri a fejét. Közben pedig azonnal leadta a megszerzett információit. A szerencsétlen az elterelő chipről is beszélt a nőnek. Engem pedig a Nyugdíjas Klubon keresztül könnyű volt megtalálni. Bevallom, elkezdtem félni, hogy akkor most mi lesz. Mivel is fognak vádolni. Én is bűnrészes lettem volna, ha Lacinak ténylegesen sikerül megrongálnia a generátort. De ez szerencsére nem következett be. A tárgyaláson ezt figyelembe vették. Megúsztam pénzbüntetéssel, hiszen a nyomozás, a beépített ügynökök munkája mind komoly költség. Börtönbe egyikünk sem került. Azonban el kellett végeznünk egy meglehetősen alapos tanfolyamot a chippel kapcsolatban. Valóságos szakértők lettünk a kérdésben. Sok mindent megértettem, bár azért még maradtak ellenérzéseim. De lehet, hogy végül én is engedélyezni fogom a beültetését, bár koromnál fogva nem köteleznek már erre.