Hajnali csend
Csendben voltak a fák,
Nem susogtak, nem hajoltak fölém,
Csak a hajnalórán eget szelő
Fecskék gyűltek körém.
Léptem nyomán ott maradt még
A visszajáró múlt,
Lelkem szavát az sem érti,
Kiért szívem lángra gyúlt.
Egy új dallam kísért el,
Mely szövegét az élet írta át,
Dúdolják a korán kelő méhek,
Mint egy régi balladát.
Ez a hajnal is szép, de tudom,
Még ezer ilyen vár,
Hol a harmatcseppben fürdött tündér
Lábujjhegyen jár.
De csak az látja, kinek képzelete
Érinti az eget,
Hol a végtelenbe ér a mosoly,
Mi a csodák útján vezet.
Még csendben vannak a fák,
De most kicsit lehajlott az águk,
Országút porába hullott
Elnyílott viráguk.
Én is csendben szólok,
A semmiből várom, hogy felelj,
Hogy a napistennő szárnya alatt
A felhők fölé emelj!
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.

