Az év trubadúrja II.

Az év Trubadúrja II

Górcső alá vettem az elmúlt esztendőt
Nézem ámulva lapjait mint szomoru veszendőt
Bizony elmulasztottam számtalan teendőt
Ezért napokig irhatnék szomorkás kesergőt

A hajnali ébredés első boldog pillanata
Élek!,élek!,s a felismerés jó kedvem megujitja
Tovább végezhetem munkám épithetem álmaim
Az élet rejtelmeit kutatva megnyilhatnak szárnyaim

A boldog felismerés naponta megismétlődött
Dalolt a lelkem, napi gondokkal könnyen megmérkőzött
Szeretettként szállt a dal családom, betegeim felé
Mert a trubadúr lantjának hangjait ültettem belé

Bár a hangom megkopott,s rekedtté vált
Lantom húrjai még fényesen csengenek
Szerető karjaim mindenkit átölelnek
S zeném dallamai testvéri csókot hintenek

Verseket kreáltam szeretetről,s a szerelemről
Minden percemben ez dalolt belsőmből
Igy csupa zene volt hervadó életem
Gondoltam fiatalitja fáradó testem s lelkem

S szavakba öntöttem a trubadúr imáját
Harcos kardomra kérem az Úrnak áldását
Verseimre rimeljen majd a győzelem húrja
Igy szeretnék lenni a múlt esztendő trubadúrja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »