Történt egyszer hajdanában,
nagyon rég, Amerikában,
az Amazonasz mentén
egy indián törzs élt.
Bátrak voltak harcosai,
nem félték az ellent,
de ha szóltak asszonyaik,
sosem mondtak ellen.
Egyszer aztán a nagyfőnök
elküldött két harcost,
az Amazonasz folyásánál
derítsék fel a partot.
Elindult hát a nagy indián,
neve Komor Medve,
s vele ment a kisfia is,
Medve Nyekeregne.
Mentek hát a folyás mentén,
indulva a forrástól;
nem siettek, ne maradjon ki olyas,
mi fontos vón’.
Mentek szépen, mendegéltek,
s egyszercsak mit látnak ám?
Farkán lóg le egy faágról
egy apró kis pávián.
Elbámul a nagy indián,
s azt mondja hogy „Uff!”
a kicsi meg nagyot ugrik,
s nagyot csattan – puff!
Keskeny még az Amazonas,
s csekély is a medre,
nem gondolt a kis indián
hamarjában erre.
No de sebaj, átgázolta,
vissza háton úszott,
hogy valahogy lehűtse
a fején a púpot.
Elindultak tovább hát
az Amazonas mentén;
ahogy mentek, egyre
szélesebbnek látták ám a medrét.
Pár nap múlva már nagy folyam,
széles, mint a Duna,
a partmenti mocsarakban
gazdag a fauna.
S körülöttük mindenfelé
csodálatos lények,
óriáslepkék, kígyók, békák,
oposszumok élnek.
Az Amazonas egyre csak nől,
egyre messzebb partja,
vagy két-három tengerjáró
elférhetne rajta.
Csodálkozik Komor Medve
de még mindig hallgat,
azt füleli, mily sokféle
madárfüttyöt hallhat.
De egyszer csak olyat látott!
Ritka az ily eset;
egy galambnyi madárpókot,
hogy kolibrit evett.
„Uff!” kiáltott elképedve,
s a kis indián ugrott,
átúszta az Amazonast,
nem szólva egy kukkot.
S folytatták az útjuk tovább
az Amazonas mentén,
erdőn, bokron, sziklás parton,
nappalon és estén;
nem pihenve, épp csak annyit,
hogy fejükből az álom,
s a fáradtság kipároljon lábból, kézből,
s az úton ne ártson.
Pár hét elmúlt, s addig bizony
nagyon messze értek,
mögöttük sok furcsa élmény,
s dzsungel temérdek,
s az Amazonas oly széles már,
mint egy tengerszoros,
Komor Medve csodálata
ezért volt tán jogos.
Sok volt a sok furcsa dolog
indián fejének,
de ezeken hogyan ámult,
arról nem beszélek.
Hosszú mese lenne abból,
tartana egy órát,
s kik mesémet meghallgatnák,
végül már elunnák.
Csak annyit: ha mit csodált,
kimondta az „uff”-ot,
s valahányszor szólt az „uff”,
a kis indián úszott.
Nem tudom, hogy hányszor úszott
Medve Nyekeregne,
csak azt tudom, hogy az úton
ezt megelégelte.
S elértek egy hónap múltán
a tenger partjára,
barátunknak ekkor nyílt csak
nagyra a szája.
Nézi, nézi Komor Medve:
„Ily hatalmas víz!
Nem látni a másik partot!
S íze! Furcsa íz!”
Elragadtatásában
így szólalt meg: „Huh!
Nagy Manitou, ilyet én még
sosem láttam! Uff!”
Hátra néz a kis indián,
s így hangzik szava:
„Úftam én már eleget,
úffon most már maga!”
Author: Arcson Rafael
Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.