Nem akarok színtelen rózsa lenni,
Nem akarom hogy az alma keserű legyen,
Nem akarok ízetlen kenyeret enni,
Nem akarom hogy a szivárvány szürke legyen,
Reszketek a kietlen, semmilyen napoktól,
Tündér mesébe akarok kerülni,
félek a valós rémálmoktól,
tarka trónra akarok leülni,
Álmos vagyok, de nehéz elaludni,
pedig lehetnék ott kis király,
nem könnyű a szemet lehunyni,
olyan hős ki minden próbát kiáll,
Nem tudom hogy hova nézzek,
Magamban nem látok sok mindent,
Fejemet a mélynek szegezzem vagy az égnek?
Lehet, hogy jó megoldás sehol sincsen?
Hol van a kincs mi minden mese vége?
Túl sok a kérdés, és kevés a válasz,
Hol az a rész, ahol az öröm a világ egésze?
Viharos a világ, s törékeny a támasz,
Miről beszélek, hisz nem tudok semmit,
Kezd lecsukódni a fáradt szemem,
Talán csak fejem alá párnát tenni,
Azt akarom, hogy az életem álmodva teljen,
Author: Machó Bese Géza
Machó Bese Géza vagyok 2008-ban születtem. Az utóbbi 2 évben kezdtem el foglalkozni az írással, főként verseket írok, de novellákkal is próbálkozom. „Semmiből semmi sem lesz”
