Egy nehéz nap legvégére érve,
Hazatérve vár otthonod menedéke.
Tisztulási vágyaktól vezérelve,
Egy áttetsző világba megérkezve;
Zuhogó zuhatag zenjébe,
Csillogó cseppeknek csendjébe.
A néma könny belülről éget,
Túl sok mindent átélt már kifacsart lényed.
Alig hallhatóan szívedben hallod,
Miközben halkan elcsuklik a hangod;
A szomorúság vízcseppje énekel,
S arcod kis barázdáján lassan életre kel.
Mint egy dombon lefutó kisgyerek,
Úgy gurul lejjebb, s egyre lejjebb.
Résre nyílt ajakra érkezik,
Ki csókra, szeretetre éhezik.
A sós csepp reá csókot lehel,
Emlékképek sora életre kel.
A cseppek, mint gyerekek, gurulnak le a dombon,
Úgy válik minden nedvessé az egész arcon.
Nehéz szív súlya, cseppeket víz alá nyomja,
S előtör az élet minden apró-nagy gondja.
Könnycsepp a vízcseppel karöltve énekel,
S megtisztulva a megnyugvás mezejére,
Majdan megérkezel.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
