S lassan eltelnek az évek,
egy játék véget ér,
nincs már több lépés,
s nincs többé újra kezdés.
Nem keresed már a hibákat,
és nem zavar, ha a mosoly nem őszinte.
Nem akarsz már megfelelni,
kezed sem nyújtod már önzetlen.
Maradt még néhány mély lélegzet,
s lezárul egy fejezet.
Magadba zárod minden gondolatod,
miért is osztanád meg mással,
körülötted már csak irigyeid,
haszonleső hiénák.
S ha már csak szennyes marad,
minden ki mondott igaz szó,
akkor e világon már nincs helyed.
Hol váltópénz a gúny,
és csak az ostoba mi hallható,
véget ér egy játék.
De nincs erőd már újat kezdeni,
felborítod a kopott sakktáblát,
nem kötnek már a szabályok.
S ha más is játszana,
azt már többé nem hagyod…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
