Sajnos ez a vers csak most készült el, így az őszi pályázaton nem tudtam megméretni. Azért szeretettel ajánlom nektek.

 

Amint

 

 

Amint cinkék nászát lestem

Beléd bolondult a testem

Amint erdők ágán függtem

Elvarázsoltad a lelkem

 

Amint tested felém lebben

Kényes érzés gyűl ölemben

Amint tekinteted rebben

Vágyak tüze gyúl szívemben

 

Amint érzem érintésed

Vállam libben, mállik hát, ujj

Amint érem légző kebled

Állam reszket, érted rándul

 

Amint jelzi forró alkony

Hogyan játszik szép pillangónk

Amint festi Ősz a balkont

Eresz alá tér takarónk

 

Amint bábok bújnak elő

Harmatcseppes reggeleken

Amint szerteszór az idő

Mégis érzem minden percen

 

Amint könnyez tekinteted

Felém kuckóz íves mannád

Amint lehel pisze neszed

Ragyog napom, édes orcád

 

Amint pipacs éri lábunk

Elhullatja magát a nyár

Amint szirmát szórja vágyunk

Rezzen egy gyík, melegre vár

 

Amint ősz ruháját varrja

Vackába búj a vén meleg

Amint nyom hull friss avarba

Köd suttog felhőt dermeteg

 

Amint kacsok fonják éltünk

Megrebben szemünk könny mentén

Amint távolba révedünk

Közel kerül Létesz és Én

 

Amint vérző hajnal lobog

Úgy omol kedves karomba

S ahogy minden érte dobog

Veszít el Létesz temploma

-örökkön-

 

 

Petes H. László

Petes H. László
Author: Petes H. László

Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »