Egy átlagos napon, szinte észrevétlenül történt,
Hogy a lelkünk összekapcsolódott örökre, önként.
Követtelek előtte már sokszor a tekintettemmel,
De nem sejtettem akkor még: nem „csak” tetszel.
Emlékszem, mintha csak tegnap lett volna, dolgoztunk,
S te a lépcsőn mentél fel éppen, s összekapcsolódtunk.
Vállaid görnyedten cipelték a világ összes gondját,
S lelked szomjazta a szeretet bármi kis morzsáját.
Valami különöset éreztem akkor, de nem értettem még,
Utólag döbbentett meg, amikor egyszer megérintettél.
Vonzódtam hozzád akaratlan, mágnesként is erősebben,
Szerettelek minden sejtemmel, azt hittem, ez lehetetlen.
Hangod nekem maga volt a világon legszebb dallam,
Szemeidben megláthattam igaz valómban önmagam.
Szelíd remegés rázta testem, mikor karjaidba vontál,
Az otthon érzése vett körül, s lágyan megcsókoltál.
Minden ismerős volt, természetes, mégis az agyam
Tudta: ebben az életben veled még nem találkoztam.
Lelkünk lehetett korábban együtt egy másik életben,
S most ezért érezlek magamhoz oly közel ismeretlen.
Egy halk rezdülés a szívem mélyén mutatja: itt vagy közel,
Minduntalan keresem pillantásod, mely távolról is átölel.
Tudattalan mozdulok feléd, kezem a tiédbe kulcsolódna,
Minden este rád gondolva, imát mondva térek nyugovóra.
Hiszek és remélek, hogy megtudhatjuk mi rejlik bennünk,
Hogy lesz közös utunk, megmutathatjuk, hogy szeretünk.
Tudom, hogy több van benned, mint amennyit mutatsz,
Felfedezném, s ha kell, lennék sebeidre gyengéd tapasz.
Érzem belül, ez a szívharangból csendülő rezgés éltet,
Meggyógyít, de tükröt is tart, hogy mindig jobb lehessek.
Lelkem ennek dallamára önfeledten táncra kél; téged kér:
Legyél társam míg élünk, míg csak szívünk egyet remél.
2025.11.30.
Author: Szabó Szabina
Komlón születtem, ott jártam általános iskolába, a középiskolát Pécsett végeztem az akkori Kero idegenforgalmi szakán. Itt Okj-s szakmákat szereztem. Veszprémben, a Pannon egyetemen szereztem diplomát turizmus – vendéglátás szakon. Németül és angolul is beszélek, igyekszem a tudásom szinten tartani. Két gyermekes családanya vagyok, aki nagyon szeret olvasni, kreatívkodni és írni. Ezek mellett szeretek díszíteni, önkénteskedni, sütni, gyerekekkel foglalkozni. Gyermekkorom óta a versek azok, amikben ki tudom fejezni az érzéseimet, gondolataimat. Eleinte az iskolai órák, az első szerelmek ihlettek meg, később búcsúbeszédeket is írtam, és mondtam fel. Iskolai ünnepélyeken szavaltam verseket, már korán tudtam, hogy ezekhez vonzódom. Jelenleg a versek mellett meséket is írok a helyi Sétáló egyik állomására. Szeretem a kihívásokat is. Több történetbe is bele kezdtem az évek során, a célom az, hogy ezeket véglegesítsem, legalábbis folytassam. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ezért helyben részt vettem, majd magam is szakköröket tartottam a falunkban, így megismerkedhettem a nemezeléssel, papírfonással és a hímzéssel is, valamint picit a makraméval. Nagyon szeretek kézzel készített, egyedi ajándékokat készíteni. A célom: saját könyvek kiadása, akár vers, akár mese, akár történet legyen.
