Légy hát nekem, cigánylány, örökzöld, barna szemű múzsám ma,
S üljünk le a gesztenyesor vénülő padjára.
Mely fölé, ahogy a fák tornyosultak némán,
Úgy véstem emléked szívembe, s fontam álmaim köréd.
Nem értem, mi kétely, s mi lenne bennem az érdem,
A Duna előtted rogyasztotta meg a szerelem súlya alatt térdem.
Hullámokon táncot jár a lehulló falevél,
Miközben lelkem minden rezdülése hozzád ér.
Hideg szellő, ó, te drága szeptember,
Végtelenül szerettem bele a csendedbe.
Sétálok haza magánnyal karöltve,
Bezárt üzletek, füstbe ment tervek s ötletek.
Mélán kis falumba érkezve bolyongok,
Az ember csak látszatra lehet tán boldog?
Keringőre hívlak utoljára, barna tündér, örök tűz,
Csalfa kisasszony, lelkem a lelkeddel összefűzd.
Míg őszből ősz lesz, s évből újabb év fakad,
A gesztenyesor őrzi majd elnémult dalainkat.
Ha zuhog is az eső, nem mossa el a lábnyomunkat,
Mint a Duna fölé hajló ág, ropjuk el utolsó táncunkat.
Author: Sörös Erik
Szeretettel köszöntöm Önöket! Sörös Erik vagyok, idén töltöm be a harmincegyedik életévemet. Faddon élek, Pakson dolgozom. Verseimben meghatározó szerepet töltenek be azok a helyek, amelyekhez a mindennapjaim és az emlékeim kötnek. Fadd esetében különösen a Duna holtága és Fadd-Dombori jelenik meg visszatérően az írásaimban, míg Paks kapcsán a gesztenyesor, a Duna-part, valamint az a sajátos légkör, amely a várost körülveszi. Ezek a terek számomra nem csupán helyszínek, hanem hangulatok, élmények és belső történetek hordozói. Legszebb emlékeimet köszönhetem ezen Tolna megyei helyeknek! 1995.07.21-én születtem Szekszárd városában. Középiskolai tanulmányaimat Szekszárdon végeztem, ahol tovább mélyült az irodalom iránti érdeklődésem. Örömmel találtam rá az Irodalmi Rádió munkájára, mert közel áll hozzám az a nyitottság és elhivatottság, amellyel teret adnak kortárs alkotóknak és személyes hangú megszólalásoknak.
