Részlet: Félelmeink kísértése szerelmünk hajnalán

Részlet a Félelmeink kísértése szerelmünk hajnalán című regényből:

Az elegáns, fedett kocsinál már várt ránk Mr. Sparrow, egy hajlott hátú öregember. Miután Alan bemutatott minket egymásnak, és elhelyeztük a csomagjaimat, a kocsis kinyitotta előttem az ajtót és besegített az ülésre. Alan velem szemközt foglalt helyet. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, a sétapálcájával megkopogtatta a kocsi tetejét, ezzel jelezve Mr. Sparrow-nak, hogy indulhatunk. A kastély felé csendben utaztunk, egyikünk sem szólt semmit sem. Mintegy fél órás út után pillantottam meg a hatalmas kastélyt, amely még a tizenegyedik században épült, ám azóta is bővítették, alakították és korszerűsítették, mint ahogyan azt Alan rövid elmondásából megtudtam. Lenyűgöző látványban volt részem, amikor felnéztem az égbe nyúló tornyokra. Csakhogy az időközben alászálló sötétség miatt nem tárulhatott elém egész valójában a monumentális építmény.

A kastély előtt Alan kisegített a kocsiból, majd bevezetett az előcsarnokba. Óriási, kör alakú helyiségben álltunk. A bejárattal szemközt egy hosszú, széles lépcsősor terebélyesedett. A kastély belülről legalább olyan szép volt, mint kívülről. Csak ámultam a gyönyörű látványtól.

– Margaret! – kiáltotta Alan, mire kitárult egy oldalajtó, és előjött egy középkorú, szigorú tekintetű, enyhén mogorva arcú nő.

– Igen, fiatalúr?! Mit parancsol? – kérdezte meglepően karcos hangon, és színtelen szemét a ház urára emelte, ám rögtön ezután sandán végigmért engem.

– Legyen szíves, vigye fel a kisasszony csomagjait a szobájába – rendelkezett Alan, mire a szolgáló bólintott, és engedelmesen elindult felfelé a bejárattal szemközt elhelyezkedő lépcsősoron.

Ezután Alan lesegítette rólam a kabátomat. A zsebéből kiesett és a padlóra hullott az a kis kártyalap, amit a vonaton kaptam a titokzatos hölgytől. Alan felvette, megnézte, majd kérdőn tekintett rám. Elmondtam neki, hogyan került hozzám a kártya, mire ő szórakozottan forgatni kezdte az ujjai között, aztán fennhangon felolvasta a verset:

Mily csodás a boldogság! Mily édes érzés!

Nincs bennem elvakító félelem,

Nincs semmi, ami gúzsba köt.

Szabad vagyok, szabadnak születtem.

Boldog vagyok, hisz világi élvezeteknek,

világi kincseknek nincsen hatalmuk felettem.

Feleslegesen nem aggódom, mert tudom,

az nem szünteti meg a jövő fájdalmát,

az csak elveszi tőlem a jelen örömét.

Betegség, halál gondolata nem keserít meg,

mert a hitem erős.

Az Úr törődik velem.

– Tessék! És akkor most boldogabbak lettünk? – kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

Mire felelhettem volna, furcsa, természetellenes szellő lengett körül minket. Csupán néhány másodpercig tartott, mégis egészen rémisztően hatott a jeges fuvallat.

– Talán nyitva felejtettem az ajtót – jegyezte meg Alan, de mindketten tudtuk, hogy valami rendellenes történt.

Ennek ellenére a továbbiakban nem foglalkoztunk a történtekkel.

 

A könyv megvásárolható a Líra Könyvesboltokban és a Könyvtárellátó oldalán.

Schleier Bettina
Author: Schleier Bettina

Az olvasást a Harry Potter köteteknek köszönhetően szerettem meg. Máig nagyon jó érzés visszagondolnom arra, hogy együtt nőttem fel a szereplőkkel. Ez a világ pedig már kiskoromban olyan inspirációt adott nekem, hogy elkezdtem történeteket kitalálni. Első próbálkozásaim jobbára fantasyk voltak. Később aztán ahogy egyre többféle műfajban olvastam, másfajta történeteket is írtam. Mostanra a romantikus, történelmi hátterű novellák és regények váltak a kedvenceimmé. Húszas éveim elejétől – immár jó tíz éve – kezdtem el „komolyabban” foglalkozni az írással. Jelentkeztem novellapályázatokra, amiknek köszönhetően több antológiában megjelentek történeteim. Számomra az írás kikapcsolódási forma, terápia, önismeret és egy olyan dolog, ami felszabadít és jó érzésekkel tölt el. Bízom benne, hogy akik olvassák a soraim, szintén átélhetnek valami hasonlót. Antológiákban megjelent novelláim: • Állóháború: Az igazi főnix • Szeretemváros: Magam felé vezetlek • Élni nélküle: Tiszta, fehér lap • S(z)ó, bors, paprika (Tél): Új ízek a konyhában • S(z)ó, bors, paprika (Nyár): Nyári emlékek illata • 100 mini történet: Papírember • Kedves: Családtörténet képekben • Erdei pad: Titkos hely a kis tisztáson • Az igaz szerelem (e-könyv): Begurult az életembe • Télvíz idején: Az új családtag • Lélekmenhely (e-könyv): Becky és a szomszéd srác

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szabad vagyok, ha kell

Edit Szabó : Szavad vagyok, ha kell Szavad vagyok, ha kell, engem olvass, kimondom minden gondolatodat, belelátok szívednek mélyére, lelkedben megfogom az érzésed. Tudom, kinek

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

nem csak…

.  .  . kinyílt az ég és bezúdult a fény… a fák az égig értek, zuhogó esőből patakok zenéltek, vad hegyek hasítottak eget, azt mondtam,

Teljes bejegyzés »

Őszi antológia

Szombaton ismét egy kiadói rendezvényen voltunk. Az Irodalmi Rádió mutatta be őszi antológiáját, „Hűs hajnalok lehelete” címmel. (Vettünk is két példányt.) Én a „Könyörgés” és

Teljes bejegyzés »

Őszi szonett

Te Ősz, gyümölcsöd íze látomás, mely egykor életet csiholt belém; de lásd, hiába annyi nyárvarázs, ha bú szitál szerelmeim szemén.   Te Ősz, a sárga,

Teljes bejegyzés »

Könyörgés

Őszi eső kavarog, halovány kese fényt irizálva, bennem is így felesel gőgös idővel a múlt, önmagam és az erő kusza árnyaival tusakodva botladozok, keresem életem

Teljes bejegyzés »