Szobanövény

Betör a fény a poros ablakon

s én magamba szívom a nap sugarait.

Nyalábjai áttáncolnak ajkamon,

mi rég elvesztette bájos vonásait.

 

Némán ülök és meg nem mozdulok,

lábaim a földbe gyökereztek.

Vékony nyakam fojtja egy hurok,

karóhoz kötve, mondván, nem eresztlek.

 

Kiszáradt talajomba süppedek,

hogy száraz leveleim ne essenek nagyot,

s ablakomból kitekintve azon elmélkedek,

ide bezárva én vajon miért vagyok?

 

Mert látom a bokrokat és virágokat kint,

ahogy szelíden, lágyan egymáshoz bújnak,

egy zöldellő faág néha be-beint,

majd társaival együtt tovább zúgnak.

 

Jaj, de jó lenne nekem is a túlon!

Irigykedve sóhajtom az ablaküvegre.

Hurkomat a nyakamról kissé arrébb húzom,

hogy jobb legyen a látásom a kinti füvekre.

 

De akkor látom csak mily vihar jön,

sebesen vágtat át zöld barátaimon,

dörgéssel és villámmal lassan elköszön.

Ismeretlen hideg jár át végtagjaimon.

 

Letörtek az ágak, hullanak a szirmok,

ablakomon szétterül a sok levéltetem.

Szemem a földemre halvány cseppet pislog,

s hirtelen úgy látom, mégis jó itt nekem.

Kalász Evelin
Author: Kalász Evelin

Gyermekkorom óta érdekelt az emberi lélek és annak mélységei, amelyet már nem csak egyetemi keretek között tanulok, hanem írás formájában, saját tapasztalat révén is próbálok megfejteni. Alkotásaimban szeretek elvont, elgondolkodtató témákra összpontosítani, ezzel feszegetve a határt az elmebeli egyensúly és felfordulás között, valamint nem állok messze az abszurd és groteszk kérdésköröktől sem. Habár jelenleg inkább versírással foglalkozok, a jövőben több időt kívánok szentelni novellákra és prózákra.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »