A „lányok”, 65 év felettiek mindketten, már egy hete tanulmányozták az időjárás előrejelzéseket Sátoraljaújhely környékén. Őszi napsütéses időre számítottak, mert az ottani függőhidat célozták meg. Még imádkoztak is a szélcsendes időért.
– Ugye nem fog fújni a szél? – kérdezgették egymást telefonon. – Tudod, ha nagyon széles idő van, nem lehet átmenni a függőhídon, mert veszélyes.
Ők már ilyenek, épp az izgalmas helyeket szeretik. Már több éve járnak közös zarándoklatokra, utazásokra. Több ezer kilométert megtettek együtt kilenc fős kisbusszal, csoporttal. Mindig volt valamilyen kalandjuk.
Most csak ketten mentek. Nem mindenkit lehet rábeszélni ilyen magaslati kalandra. Korán reggel felkeltek, mert több mint két órás vonatozás várt rájuk. Már az intercity vonaton elkezdtek érdeklődni utas társaiktól, voltak-e már a Zempléni Kalandparkban a függőhídon? Egy kedves asszonyka így válaszolt:
– Elmentünk az unokákkal. Nagyon élveztük. De csak azoknak javaslom, akinek nincs tériszonya.
– Nekünk nincs. Nézd csak Sárika! Pont most gördült be egy busz! Az van ráírva: Zempléni Kalandpark.
– Siessünk, le ne késsük!
Igazán kevés ember várakozott a pénztár előtt. 10-kor nyitott. Több felvonóra, libegőre megvették a jegyet. A pénztárosnő elmondta, hogy lehet a legkevesebb fáradsággal eljutni a Nemzeti Összetartozás Hídjához.
Először fellibegőztek a Magas-hegyi kilátóhoz. Gyalog is mehettek volna 100 lépcsőfokon keresztül a kilátóba, de kihagyták ezt a lábtornát. Inkább átszálltak a két kabinos Dongó felvonóba, amely átvitte őket a Szár hegyre.
– Odanézz! Milyen hosszú! Azt írja róla az internet, 723 méter hosszú, ezzel a világ leghosszabb kétirányú gyalogos függőhídja.
– Hűha! Lehet, hogy mégis hagyjuk ki? Hány méter magasan ível át kis patak fölött? Elég szédítő.
– Csak 84 méter. Átmegyünk rajta? Hiszen ezért utaztunk két óra hosszat!
– Igazad van! Vágjunk bele!
Kicsit félénken, de végre eljutottak a közepéig. Itt húzódott egy 8 méteres átlátszó üveges rész, amely lehetővé tette, hogy a mélybe tekintsenek. Kis telkeket, házakat pillantottak meg. A lankás zempléni dombok, magasság – mélység, lenyűgözte őket. Elsétáltak a híd végéig és vissza is, egyre jobban felbátorodva buzdították a szembe jövő bizonytalankodó társaikat.
A Szár hegyen jobbra fordulva egy dombocskán megpillantották a 100. Országzászlót és a picike Szent István kápolnát egy igazán kedves képpel, amelyen Szent István királyunk felajánlotta az országot a Szűzanyának. Balra sétálva láthatták a Trianon előtti, elcsatolt 38 magyar város kis emlékoszlopait. Mindegyiken egy szívfacsaróan szép idézettel arról, hogy egyszer még egyek leszünk. 14 stációt számoltak meg: erdélyieket, felvidékieket, délvidékieket, kárpátaljaiakat. Tudtátok, hogy 1920-tól a Ronyva-patak kettészelte Sátoraljaújhely városát? A másik fele ma Szlovákiához tartozik.
– Ugye megtelt a szívünk a természet szépségével és magyar testvéreink iránti szeretettel? – mondogatták egymásnak hazafelé menet .
– Igen, nagyon felemelkedett a lelkünk. Nagyszerű ötlet volt megépíteni ezt a hidat és a stációkat ezen a gyönyörű helyen!
Ez az idézet volt a 100. országzászló alatt:
„És most testvérek boruljunk le imára! Kérjük Istent, nézzen le szegény hazánkra! Óvja, védje az elszakadt magyarságot, s vegye le rólunk a trianoni átkot! Ámen. „
Egy stáció különös emléket hagyott szívükben: „Testvérek! Itt a sáncon túl, ha óra kondul, találkozunk, találkozunk. „
Author: Gardynik Katalin
Gardynik Katalin vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Hatvanban lakom. Hét évig éltem Lengyelországban is. Mielőtt nyugdíjas lettem, angolt és magyart tanítottam egy hatvani általános iskolában. Gyermekkoromban kedvenc időtöltésem az olvasás volt. Emlékszem, három hét alatt hat könyvet is kölcsönöztem a könyvtárból, hogy elolvassam. Régebben nem gondoltam arra, hogy írással foglalkozzam. Mindig nagyon szerettem utazni, mert utazás közben sok érdekes emberrel találkoztam, gyönyörű helyeken jártam és feltöltődött a lelkem. Anyukám többször mondta: egyszer könyvet kellene írnod az élményeidből. Mikor rátaláltam a pályázási lehetőségre, felcsillant a szemem. Végre van motivációm, hogy rendszerezzem történeteimet! Remélem, más is szívesen olvassa.
