Délelőtt a téren

 

Üzen a tél.

Borzongó levelek

kevéske napsütésre várnak.

Kellene még falatnyi öröm,

mint séta ezüsthajú párnak.

 

Fázik a tér. A szökőkút néma,

lezárta csend, a dermedt álom,

zenéje édes emlék csupán,

mint nyár- barna árny egy hajlott vállon.

 

Rajzol a dér. Szeszélyes útja

mit se tudva sorsokat zár be.

s ha rossz, a napfény oldja fel,

s mint mosolyod emléke, száll le

 

őszi fűzér, mit napról napra

sorrá bús kezünk varázsolt,

s megtart a hosszú télen át majd,

mi szívünk kelyhében dal volt.

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Barázda

Egy Nívódíjas versem… Amit egyszer a szívem írt, most a világ visszaadta nekem. Előadó: Kazinczy-érmes Brézai Zoltán Author: Váralljay Ildikó Váralljay Ildikó vagyok, a Miskolci

Teljes bejegyzés »

Az idő órása

Az ősz egy régi órásmester, zsebében rézidő remeg, kabátja bélésén holdpor alszik, s ezüstkulcs csörren a csend felett. Műhelye mélyén száz kis óra alszik üvegbúra

Teljes bejegyzés »

A kapu másik oldalán

Most csend van, pedig másra számítottunk. A kapun kívül hagytuk gondunk, dolgunk. A tisztára sepert utat végigjárjuk, a végén az egyetlen célt megtaláljuk.   Nevek.

Teljes bejegyzés »

A másik oldalon

Millió gyertyaláng, mint égi csillag csodák. Csendes léptek kísérte hangfoszlányok, finom rezdüléssel adják tovább. A lélek megtisztult, felengedett, feltörte az alvó zárat a múlt, az

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

Az utolsó kopogás

Előszó Vannak éjszakák, amikor a sötétség nem csupán a fény hiánya. Vannak ajtók, amelyeket nem szabad kinyitni, és vannak kopogások, amelyekre soha nem volna szabad

Teljes bejegyzés »