Ártatlan gondolatokkal ébredek,
A Mindenség folyója közepén lebegek.
Szemed szegletében, ha megjelenek,
Eltűnő életedben újjászületek.
Míg külső szememmel csak a Holdat látom,
Szívemmel közben az egész világot bejárom.
Belső kíváncsiságom hajthatatlan,
Az illúzió homálya láthatatlan.
Út nélküli hosszú úton járok,
Parttalan, mély óceánban gázolok.
De ki lépheti át a kapu nélküli kaput?
S ki láthatja a láthatatlanon túli láthatót?
Gondolatom önmagam belsejébe sodor,
S meglátom mi az, mi szívemen áthatol.
Érzések tömkelege dobogtatja szívem,
Csak nézem, s átérzem érzéseim szüntelen.
Átérzem őket mélyen, eggyé válok velük;
Kicsomózom belőlük az éltető, szerető nedűt.
Lelkem folyóján csak áramoltatom őket tovább,
Hadd érintse meg fekete örvényem sugarát.
Önmagam mély rejtekébe beleforgatom,
A melegség érzésével tudattalanomba hajózóm.
Elmém illúziója gondolataimmal játszik,
Bal, s jobb agyféltekém közt folyton cikázik.
Ide-oda, s fel-alá nevetgélve fáraszt,
Rá figyeljek folyton, s benne keressem a választ.
De átlátok rajta, s mosolyogva mondom,
Szeretlek, de most már Te nem leszel a gondom.
Érzéseimmel mélyen magamba merülök,
Csak figyelem, s árnyékaim mellett némán leülök.
Szeretgetem, ölelem, elfogadom őket,
Könnyedén átlépem a mételyes útvesztőket.
Jósággal a fehér fénybe csak eresztem árnyaimat tovább,
Isten szeretve, tárt karokkal fogadja őket odaát.
Teljes önátadás vezeti innentől a sorsom,
S hagyom, hogy életem mostantól, csak szabadon áramoljon.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
